Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színházi munkánk állami vezetése

kompromittáljuk a szinháznak éa kultúrpolitikánknak az uj magyar drámáért folytatott erőfeazitését. Az alkotmányellenes tendenciájú rendelet ("A szinházi dramaturgok kötelesek naponta legalább nyolc órát dolgozni" - ez volt az első mondata) arra kötelezte a dramaturgokat, hogy az irók számára hivatalos órákat tartsanak és ezeket a hivatalos órákat szobájuk ajtajára irják ki. Bármelyik iró beleképzelheti magát valamelyik jeles szerzőnek a helyzetébe, akivel a szinház titkársága közli, hogy a keresett dramaturg őt a hét melyik napján, hány órakor hajlandó fogadni. Ugyanez a rendelet a dramaturgokat különböző heti és havi jelentések Írására kötelezte, hogy a minisztérium hetenként ellenőrizhesse, a dramaturg milyen előrehaladást tett az Íróval folyó munkában! Ez a rendelkezés megalázó volt és csak arra szolgálhatott, .hogy a szinház minden dramaturgiai munkáját akadályozza és a dramaturgokat bürokráciára szorítsa. Márpedig annak idején nem egy iró elmondhatta volna rólunk Mikszáthtal, hogy nem kell a dramaturgokat bürokráciára szorítani, mert "megfogja a macska az egeret, ha nem kap is Ferenc József-rendet érte". Ennélfogva a rendelet végrehajtására nem vállalkozhattunk és ezt - gondolom többen is meg is mondtuk. Ennek következtében a rendelet gyakorlati alkalmazására valahogyan nem került sor, bér tudtommal hivatalosan a mai napig sem vonták vissza, csak valahogyan "elhalt". Viták az uj szakasz drámái körül Ez a rendelet és az, ahogyan a minisztérium a dramaturgiai munkát, iró és szinház viszonyát, és ennek a viszonynak ellenőrzését elképzelte, hiven mutatta azt az állapotot és azt a módszert, amely a szinházi főosztály akkor dramaturgiainak, később műsorpolitikainak nevezett osztályát jellemezte. Hogy ott az irodalomnak milyen dilettáns, » bürokratikus szemlélete uralkodott, arra anekdotába illő történeteket tudnék elmondani, de ezekre felhivtam a fő-