Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Az absztrakt gyümölcs

mindenben a legjobb, és a társadalom és dráma tői-vényeinek azonosításából megállapítani, hogy a jobb társadalom egyenlő a jobb drámával. Mindenesetre könnyebb, mint felismerni a bajokat, küzdelemmel eltolni az útból az akadályokat, otthagyni a mult századot, és segíteni, hogy a drámánk és irodalmunk és egész művészetünk felnőjjön az első igazán emberi társadalomhoz. És most, ha szabad még egy szót a szerzőhöz, akit nem ismerek. Könyve olvasása közben nagyon sokszor eszembe jutott Swift vallomása: "Sometimes I read a book with pleasure and detest the author". (Előfordul, hogy gyönyörűséggel olvasok egy könyvet, és közben utálom a szerzőt.) Én itt folyton az ellenkezőjét éreztem. Bosszankodva olvastam a könyvet, és közben sajnáltam a szerzőt, akinek nagy (bár kissé egyoldalú) felkészültsége, kitűnő disztinkciós képessége (márpedig gondolkodni annyi, mint viszonyitani) egyegy találó elemzése (a Kispolgárok

ban Nyil helyzete, Csehov és Maeterlinck álomvilágának összevetése, a póz és a természetesség jelentése Shaw-nél) sokkal többet igér, mint amennyit ezzel a módszerrel be tudott váltani, De hiába, ehhez le kell vetni a tényekkel szemben való "umso schlimmer für die Tatsachen"-féle hegeli megvetést. Induláskor, még az epigonizmus sem olyan nagy baj. Nálunk nagyobb szellemek is indultak mér mesterek utánzóiként. Sőt, annyit foglalkozva ezzel az anyaggal, bizonyára ismeri Beerbohmnak a század elején rajzolt hires karikatúráját Shaw-ról, amint az beviszi az öltönyét a zálogházba. A kép aláírása egy rövid párbeszéd. Azt mondja a becsüs: "Ezt az öltönyt már ismerem. Csupa ócska, uraságoktól levetett holmi. A zakó Ibsen uré, a nadrág Nietzsche uré, a mellény Schopenhauer uré". Mire Shaw: "Igaz, de nézze ezeket a foltokat!" Kívánom, hogy ugy nőj jön ki a maga epigonizmusából, mint Shaw az ibsenizmusából. üj írás, 1961. június