Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Az absztrakt gyümölcs

(Almási Miklós: A modern dráma utjain) Tapasztalatom szerint az utóbbi* Időben gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kritikus feladata nem csupán - mint valami tanárnak az iskolában - osztályosul és megállapítani, hogy a szerző és a mü jeles, felsőbb osztályba léphet, gyönge, vagy jól felelt, leülhet. A kritika feladata, hogy a műben vagy a teljesítményben felismerje azokat az elvi problémákat, amelyeknek tisztázása az alkotót, a közönség tájékozódását, a műfaj fejlődését, vagy az ügy egészét előbbre segiti. Ilyen problémák mindig újra vannak, mert az élet halad, vele a művészet is* Ha pedig a művészet - vagy az irodalom - megáll, akkor meg éppen az a baj, hiszen már az ókori bölosek ismerték a szellemi stagnálás természetét: "ha nem gyarapítód, kevesbíted". Almási Miklós A modern dráma utjain cimü könyvét mint gyakorlati színházi ember, tájékozódásul, saját hasznomra, nem mint kritikus olvastam végig. Az ismertetését azért vállaltam, mert ugy éreztem, többről van szó, mint egy ilyen vagy olyan könyvről. Be előbb röviden, hogy miről szól a könyv. Tan Marxnak (és Engelenek) egy ismert megkülönböztetése a shakespeare-i és achilleri drámáról, mikor Lassallenak azt ajánlja, hogy ne a schilleri, hanem a shakespeare-i drámafeldolgozást tekintse példának. Almás! megállapítja, hogy a kétféle dráma szükségszerűen jött létre a termelési, társadalmi viszonyok következtében. Ezt két gondolatra alapozza. Az egyik az a hegeli tétel, amely szerint az általános eszme és a tárgyias anyag közt a közvetítő a cselekvés. Az egyén és a történelem közötti kapcsolat ennek alapján