Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A drámafordítás problémái
jak rá egy példát. Két nő áll egy lépcső alján és egy harmadik nőről beszélnek, aki ott fenn, valamilyen a két nő által ismert okból, hangosan röhög. A két nő lent összenéz, azt mondja az egyik nő a másiknak a drámaiatlan fordításban: "Láttad azt az asszonyt, hogy röhögött?" Az eredeti angol szövegben "she" van, a forditó vissza akarta adni, hogy a névmás nőnemű, holott nem egy szóval többet, eggyel kevesebbet kellett volna magyarul mondania, tekintve, hogy a röhögést mind a két nő és a közönség is látta. Elég lett volna annyi, hogy "Láttad, hogy röhögött?" Ez az élő, a helyzet igazságának megfelelő, a Játszható, életszerű mondat. Arra is érdemes rámutatni, hogyan jelentkezik néha a drámai szöveg tömör fordítása helyett, annak bőbeszédű magyarázata vagy tartalmának elmondása. És nem mellékes az elemi jóhangzás követelménye sem, amelynek jegyében Arany például az emiitett A velencei kalmár forditásban a "Husz dus kereskedőt" szöveget "Vagy husz kereskedő"-re javitja. Ezek a részletkérdések külön tanulmányt érdemelnek, én azonban, fájdalom, nem nyujtózkodhatom a takarómon tul. Mielőtt azonban végső következtetéseimhez jutnék, még egy az eddigiekkel összefüggő kérdésről kell szólnom. A hűségről a drámafordi t ásban. Nem akarok időzni a forditói hűségnek olyan kérdéseinél, amelyek végül is minden forditásban azonosak. Azt hiszem, ha ezekről folynak is viták, végül is mindenki tudja mi az igazság, mi a tennivaló* Az ókorban megfogalmazta már Horatius, hogy "Nec verbo verbum curabis reddere fidus interpres". Lessing is megfogalmazta a Hamburgische Dramatur gi e b an, de minek másokkal bizonyittatni, amit magunk is tudunk. Nem szolgai (vagy ahogyan hajdanán mondták,rabi) fordítást akarunk. De azért olyat, amely mindenben hü az eredetihez, amiben csak lehet, tartalmában, formájában, ba/igulatában stb. Tudom, hogy a klasszikusok fordításával kapcsolatban nálunk a formai hűségről is sok vita folyt. En ezeknél sem kívánok hosszan időzni. Engem az Ízlésem taszít az átdolgozásoktól. Én szeretem az eredeti müvet a len-::tő
