Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színházi munkánk állami vezetése

egyik arca sir, a másik nevet, az 5 birtokosaiknak is két különböző arcuk lenne. Nem akarták elhinni ezt még a biróságnak sem, amely készségesen kezdte visszaítélni a szétosztott földeket. Egyszer aztán a szoboszlói parasztság megelégelte az orcátlan Játékot és csak a kommunista párt higgadtságán múlott, hogy súlyosabb dolog nem történt, csupán az ügyvédet kisérték ki a parasztok a szomszéd határig, hogy menjen isten hirével, földet vissza nem adunk és meg ne lássák többet a községben, mert baj lesz. A polgári sajtó nagy tüzet fujt az ügyből és mindenáron zsidókérdést akartak találni benne, jóllehet a parasztokat egyáltalán nem az ügyvéd hitágazata, hanem a pogány föld tulajdonjoga érdekelte. Lapom megbízásából ez az ügy vitt le Szoboszlóra és miután ott egy este és egy délelőtt megismerkedtem a helyzettel, délben a fürdő vendéglőjébe mentem ebédelni. Történetesen éppen akkor tartózkodott Szoboszlón egy bizottság, amelynek az volt a feladata, hogy a fürdő állapotát megvizsgálva, javaslatot tegyen a kormánynak, mi legyen a jövője. Az urak a szomszéd asztalnál söröztek, és amint kivettem, volt közöttük egészségügyi, gazdasági, épitési és más szakember. Pompás hangulatban, élénken folyt a beszélgetés, a nagyszabású elképzelések csak ugy röpködtek, harminc emeletes szálloda, ezer személyes gyógyintézet, több holdas park szökőkutakkal, világvárosi szórakozóhelyek és igy tovább, fél óra multán Karlsbad már csak egy jelentéktelen beduin rituális fürdő volt a tervbéli Szoboszlóhoz képest. A bizottság asztala mellett egy idősebb parasztember állt, inge fölött melles, fehér kötény, derekán (a kötény madzagján) kulcs, ugy tetszett, a fürdő kabinosa volt. Egy ideig szótlanul hallgatta a tervezgetéabe beletüzesedett urak nekihevült látomásait, de aztán lassan újra és újra közbeszólt. A bizottsági tagok ránéztek, nem válaszoltak, folytatták az izgalmas tervezgetést. Az azonban makacsul továbbra is beleszólt. Eleinte ma^am is azt gondoltam, hogy afféle gabógyás öreg, de lassan kiderült, hogy ellen-