Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A pozitív hős konfliktusa

nép érdekeit. Igen, de mit jelent ez egy realista esztétika nyelvén, mi az, ami nem sérti a nép érdekeit? Engem most a kérdés dramaturgiai oldala érdekel. Ha a "negativ hős" a társadalom önkritikája, meddig mehet el a dráma ebben az önbirélatban? Â realizmus arra kötelez, hogy az iró a valóságot tartsa szem előtt - a szónak természetesen nem naturális értelmében. De vajon mindig előnyére van-e az államnak, akár a nép államának is, a valóság őszinte feltárása? Vajon melyik állam engedné meg és engedheti meg például, hogy mondjuk a vezérkarában vagy az állam fegyveres felkészültségében meglevő gyengeségeket irodalmi eszközökkel feltárják? Zoláók azt mondták, ha erre mód lett volna, soha nem került volna sor a Dreyfus-ügyre. De a Dreyfus- ügy megtörtént. Eszterházyt leleplezték és a francia vezérkar azután sem engedte meg, hogy az ügyeibe irodalmárok belenézzenek és természetesen nem engedi meg ezt semmiféle vezérkar ma sem. Be menjünK egy fokkal mélyebbre. Ott már melegedik a talaj. Az Írókat ugyanis általában nem túlságosan érdeklik a vezérkarok. Messze vannak tőlük, nem jelentik számukra az életet, hidegen hagyják őket. De a körülöttük zajló élet, ha az iró bent él a korában, az nagyon izgatja az irót. És ml történik, Mikor ott akad káros jelenségre? Itt kezdődik a probléma. Informer c'est former, mondják az ujságirók: informálni valakit annyi, mint formálni őt. Ennek az igazságában mindenki megegyezik,az iró, a szinház, a hatóságok, a nevelők, mindenki. Csak éppen kiki pont az ellenkezőjét érti rajta, mint a másik. Az iró azt mondja, megírom ezt a problémát, mert ebben a csúf jelenségben társadalmi veszélyt látok, fogjunk össze, védekezzünk ellene. A nevelő azt mondja, meg ne Írd ezt a problémát, mert ebben a csúf jelenségben társadalmi veszély van, eddig is eléggé elterjedt, ha megírod, csak felhívod rá a figyelmet ós szaporítod a gonoszok számét. A hivatalnok azt mondja, meg ne ird, még azt hiszik, hogy ez a jelenség ennek a társadalomnak a sajátja, vagy hogy nem tu-