Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló
insanity lett volna minden személyes varázsa ellenére, és sorsa semmit sem árulhat el arról a kérdésről, ami az iró környezetvázlatából következően a nézőt elsősorban érdekelné : hogy viszonyulnak a szereplők, az emberek Németország nagy kríziséhez, a harmincas évek elejének szörnyekkel vajúdó korszakához. Sally és Chris bizarr idillje önmagában lehetne tizenkettő-egytucat naturalista dráma; de ebbe a miliőbe ágyazva, a néző ugy érzi, bizonyos cinizmus és az amoralitást súroló felelőtlenség kell ahhoz, hogy az Író naturalista fényképezőgépe csak velük, meglehetősen érdektelen szövetségükkel és annak felbomlásával törődjék. Ez az ujnaturalizmus legszélső esete, amely azonban könnyen megérthető a műfaj lényegéből: egyéni aors ós társadalmi lét kapcsolatának tagadása akkor is, mikor öeszefliggésük bemutatására magán a darabon belül kiáltóan nyilvánvaló lehetőség adódnék, A "mólyreallzmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló A "mélyrealisták" alkotói programja, hiven a realizmua hagyományaihoz, mindenekelőtt tudatosan elhatárolja magát a naturalizmustól. "Manapság mindenkinek Ismernie kellene a fényképezés lényegtelenségét a művészetben; tudnia, hogy az igazság, az élet vagy a valóság szerves valami, amelynek lényegét a költői képzelet csak akkor ábrázolhatja vagy sejtetheti, ha transzformálja, azaz más formákba változtatja át, kiküszöbölve azokat a formákat, amelyek csak felszíni megjelenését jellemezték."* - Írja Tennessee William s az Üvegfigurá k / The Glass Menagery . 1944/ előszavában, haroba szállva a van druteni fényképezőgép elméletével és gyakort Tennessee Williams: Four Play s. Seeker and Warburg. London, 1956. X.p. - 60 -
