Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Egy csoport, amelyik hiányzik: a kapitalizmus nyilt apológiája

Szuez /aa 1956-oa azuezi agresszióról van sző - Sz. Sz. J./ védelmében, legalább érthetővé tenni a Jobboldali állásfoglalást?"* Hem, ez ugy látszik, nem megy. A kapitalizmus konkrét fegyvertényeinek, a kizsákmányolásnak, a fajüldözésnek vagy a gyarmati elnyomásnak apológiájára manapság még egyéb műfajokban som igen vállalkoznak, de a mai nyugati drámairodalom legjava, a realista dráma még a közvetett apológiát sem tűri, hiszen realizmus és haladás alapvető szövetségé» nek bizonyos fokú érvényesülése már szinte a tudatosságtól is függetlenül következik be. A nem-realista drámákban közvetett apológiára már jócskán bukkanhatunk. Végeredményben ilyen közvetett apológia az egész "abszurd" iskola a maga nihilista, demobllizáló hatásával s az egyik világnézeti alappillérjét szolgáltató "modern életérzés" tanával,amely osztálykülönbsógre való tekintet nélkül teszi meg Rockefellert ós az alabamai négert a XX. század, az atomkorszak korszellemének hordozójává, illetve szenvedő alanyává. Az emberiség, mint olyan - Qenet, lonesco, Pinter emiitett müveinek mélyén ez a hazug általánosítás bujkál; a veszély mindenkit fenyeget, avagyi a veszély elől eenkisem menekülhet. Hogy ismét e nézet szószólóinak tollából idézzek egy pregnáns aforizmát t "Lear király a pusztában őrült meg. A modern ember egy központi fűtéses luxuslakásban veszti el az eszét" - irja Ronald Dunca

n angol iró éa rendező, bizonyos szemórmetlensóggel implikálva, hogy Modern Embernek abszolút ismertetőJele a központi fűtéses luxuslakás; és ugyanő körömszakadtáig védi ezt a tartalmat, mint a dráma egyetlen méltó témáját« "Ha az ember tekintetbe veszi, micsoda válság előtt áll az emberiség egésze, frivol dolognak érzem, hogy bérkérdéseken izgassuk magunkat... Legsürgetőbb problémáink t Twentieth Centur

y

. London, 1961. febr. - 25 -