Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Egy csoport, amelyik hiányzik: a kapitalizmus nyilt apológiája

drámában.Ez ismát csak a tartalom,a valósághoz való viszony elsőrendüségét bizonyltja, s ezt igyekeztem eddig is bebi­zonyítani az abszurdok esetében,ahol a mai világhelyzet ha­tása, mint azt minden mélyebb elemzés megmutathatja, nagyon is világosan érvényesül - többek között és legfeltűnőbben az "atomkorszakbeli életérzésen" át. A fent jelzett vizsgá­lati módszer segítségével rajzolódott ki tehát a területnek - ha szabad Így mondanom -i "jobbszélén" ez az első és na­gyon is világosan körvonalazott csoport. Egy csoport, amelyik hiányzik» a kapitalizmua nyílt apológiája A terület jobbszélén? Hát nincsen, az abazurdokon is tul, olyan csoport, amely a fennálló rendszer, a kapitaliz­mus nyilt, közvetlen védelmére vállalkoznék? Valamilyen fiktiT térképen a helye kirajzolható lenne - a valóságban ilyen, irodalmi mértékkel mérhető csoportosulás azonban nem létezik. Hiven a dráma évezredes alapvető műfaji törvényé­hez, az önmagát túlélt, a haladás gátjává vált uralkodó rendszernek, adott esetben a kapitalizmusnak közvetlen apo­lógiája e rendkívül sokszínű irodalom egyetlen rangos alko­tásából sem olvasható ki.* Vannak, akik naivul el is cso­dálkoznak efölött. Az értetlenség legkristályosabban Robert Sha w angol szinész-iró jóhiszemű kérdéséből olvasható ki: "Hogy lehet az, hogy a jobboldalon mintha senki sem tudna Jól irni? Hát nem lehetne például Jó darabot irni Eden vagy í Tiszavirág-életű alkalmi darabok persze akadnak; nyíl­tan uszító, azovj et ellenes darabok, az 1956-os magyar ellenforradalom tendenciózus szinre állításai, olyan dramatizálások, mint pl. Koeatler-Kingsley Déli sötét­sé ge /Darkness at Noo n . 1945/, de ezek a müvek ugy mul­tak ki a színpadról, mintha alkotóik sem a maradandó­ság igényével irták volna ©ket. - 24 -

Next

/
Thumbnails
Contents