Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Ariadné fonala: a mondanivaló

tea voltát ós a jelenséget "elidegenítve", megváltoztatására hiv fel. És Így a banalitások leleplezése nem az emberiség leleplezésévé, sőt halálos Ítéletévé válik, hanem bizonyos emberi, de átmeneti és megváltoztatható viszonylatok leleplezésévé, Ariadné fonala: a mondanivaló Az eddigiekbői talán kitűnik,merrefelé keresném korunk drámairodalmának áttekintés! lehetőségét. A nevek puszta egymás mellé helyezése feltétlenül megzavarja az embert,hiszen nyomukban a stilus- és formairányzatok, a meghökkentő körítésben feltálalt újszerű storyk lélegzetelállító gazdagsága tárul fel. És mégis: ha csak gyors szurópróbákkal igyekszünk rendet teremteni emlékezetünkben, egy-két kirívóan meglepő, érdekes formai újszerűség neonfényszerü felvillanása után valami átütő és megkapó vízió bontakozik ki agyunkban: az Író víziójának szubjektív áttétele, az Író valóságlátomásának benyomásainkon és emlékeinken átszűrt visszfénye. Emlékezetünk alkalmazkodik Hebbe

l zseniális meghatározásához: "A drámának nem az a feladata, hogy uj történeteket mondjon el nekünk, hanem az, hogy uj viszonyokat mutasson meg. Sőt, a feladat nemcsak abban áll, hogy az embereknek az erkölcsi fogalmakhoz való viszonyát vitassuk; maguknak ez elveknek érvényességét kell kétségessé tennünk."

1 Bizonyára nem egyedül gondolkodtam már el azon, mit szólna, teszem, az "Élet és Irodalom" szerkesztősége, ha valaki ma irt Petőfi-verseket küldene be nekik, feltételezve, hogy a szerkesztőség nem ismeri Petőfi életművét. Természetesen nem korhoz kötött versekre gondolok, amelyeknek t Idézi John Gassner: Form and Idea in Modern Theatre, The Dryden Press. New *ork, 1956. 65.p. - 15 -