Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A labirintus

VALÓSÁG ÉS DRÁMA HYUGATOH A labirintus Friedrich Dürrenamt

t ezt Írja Színházi problémá

k cimü elméleti munkájában:"Minden nagy színházi korszakot az tett lehetővé, hogy megtaláltak egyfajta határozott színpadi formát, egy meghatározott színpadi stílust, amelyben és amelynek segítségével színdarabokat Írtak,. . Csak ezzel magyarázható például Lope de Yega darabjainak óriási mennyisége. Stilisztikailag a színdarab nem volt probléma számára. Abban a mértékben azonban, ahogy egységes színházi stilus nincs és nem is lehet többé, abban a mértékben lesz a drámaírás probléma, mégpedig egyre nehezebb. A mai színház igy hát kétféle; egyfelől muzeum, másfelől kísérleti terület, olyannyira, hogy minden egyes szindarab uj feladatok, uj stiluekérdések elé állítja a szerzőt. A stilus ma már nem valami általános kérdés, hanem személyes kérdés lett, sőt, mondhatni, esetről-esetre hozandó elhatározás. Stílus már nino8, csak stílusok vannak s ez a megállapítás a legjellemzőbb az egész mai művészetre..."* Ha DUrrenmatt gondolatmenetéből most kizárólag a tünetmegállapitást vesszük figyelembe, akkor csak egyetérthetünk vele. Valóban nem volt még korszak a dráma történelmében, ahol a stílusok ilyen változatos skálája élt volna egymás mellett; és ez a gazdagság valóban zavarba hozhat bár* F. DUrrenmatt: Theaterprobleme

. Idézi Siegfried Melchingerj Drama zwischen SSaw und Brecht

. Carl Schüremann Verlag, Bremen, 1957. 96.p.