Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló

milyen éles szemmel látják is az őket környező társadalmi rend bomlását, egyre végzetesebb ellentmondásait, emberel­lenes voltát - végleg leszámolni nem tudnak vele. Mivel realizmusuk és a humanizmus elválaszthatatlan egymástél, az abszurdok kényelmes megoldását sem képesek választani és azt hirdetni, hogy az adott rend nem társadalmi, hanem ter*­mészeti jelenség, s mint ilyen, csak az emberi világgal együtt szűnik meg - az emberi élet tehát végzetesen értelem nélkül való. Drámáikban ezért nem leplezik az általuk ábrá­zolt emberi sorsok társadalmi meghatározottságát, tehát vé­ges és megváltoztatható voltát, konfliktusaikat világosan kötik az adott társadalmi berendezkedéshez, de mivel az el­következő társadalmi rendre utalni közvetett formában sem akarnak, a megoldás gyakran nem egyértelmű. Az adott kon­fliktust megoldják, de a megoldás társadalmi érvénye több­fajta értelmezésre és belemagyarázásokra is mddot ad - el­sősorban persze azok számára, akiknek a belemagyarázás ér­dekükben áll. A népi közönségre gyakorolt objektiv hatásuk viszont gyakorta túlmegy önnön szándékukon is: ha az adott életkörülmények társadalmi jellegűek, akkor megváltoztatha­tók, a valóság pedig már számtalanszor bebizonyította, hogy ez reformok, az éppen birált jelenség helyi toldozgatása, tüneti kezelése révén nem lehetséges. A fentiekből következik, hogy a "mélyrealisták" élet­müvéből a hagyományos "tiszta" műfajok kiszorulta k.A klasz­szikus értelemben vett vígjátékhoz és tragédiához egyértel­mű társadalmi nézőpont szükséges: az adott társadalmi rend rend egyértelmű igenlése vagy egyértelmű elvetése, illet­ve a szilárd hit az elkövetkező uj társadalomban. A víg­játék helyett szatirák születnek, amilyen ' az öreg hölgy látogatás a, az V. Pran k vagy a Biedermann és a gyújtog a­tó k. A legnagyobbak életmüvében egyetlen klasaz ikus víg­játékot ismerek, Sartre ffyekraezoy ját / Hékraaso v. 1955/ - nem véletlenül az Író egy rövid, politikailag teljesen egyértelmű korszakának gyümölcsét. Az egyre inkább tala­ját vesztő Tennessee filllam s most tett kísérletet élete - 62 -

Next

/
Thumbnails
Contents