Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A "kisrealisták"
mint a misztikusoknál az isten;és ezt vonja le végső tanulságként a darab utolsó mondatában ralsonneurként Alper, az egyik öreg zeidó is: "Igen.Istenben még most sem hisz.Egyet akar: szeretni... Egyébként, ha jól meggondoljuk, uraim,hol a különbség?..." És ha már egy előbbi szakaszban a bulvár és a misztikusok bizonyos belső, formai-tartalmi rokonságára utaltunk, lássuk, megnyilvánul-e ez a kapcsolat a kisrealizmus egy ilyen szélsőséges bulvárváltozatában is? Semmi kétség: Chayefakynek a darabhoz Írott kommentárjában a misztikusok agnoszticizmusa csendUl fel. "Egyszerűen azt akartam kifejezni, hogy hasznosabb hinni az ismeretlenben, mint kétségbeesni annak láttán, amit biztosan tudunk. Igy hát testvéri üdvözletet küldtem a hitnek, a szerelemnek s egyéb Illogikus dolgoknak... Az, aki azt követeli, hogy az élet szolgáltassa ki neki titkát, keressen az ismeretlen tájain, mert az ismert a legcsekélyebb kulcsot sem nyújtja számára./Egyébként hasonlóan megtévesztő és misztikus ilf luzionizmusra nevel az amerikai bulvár-klsrealizmus egy másik jellegsetes terméke, N. Richard Nash Esőcsinál ója /The Rainmake r . 195A/ la, amelyben az optimisztikusan megjelölt kiút az illúziók mindent megváltó és megszépítő hatalma azoké az illúzióké, amelyekkel a "mélyrealizmus" képviselői oly könyörtelenül számolnak le és amelyeket oly végzetesen veszedelmeanek Ítélnek kisember-hőseik szempontjából./ A darab objektív hatása tehát megtévesztő. A konfliktust a való élet Jól megfigyelt problémái idézik elő, de a megoldáaukra javasolt és abszolutizált módszer tévútra visz. A szerelem örök emberi érzés és nincs körüljárható emberábrázolás, amely a ho*zá való viszonyt látókörén kívül hagynáj de mint egyedül üdvözítő megoldási lehetőséget éppen számos, Chayefskynél különb nyugati iró leplezte le."Ne tévedj en , Lady — a szerelem a hamis válasz!" — vágja oda t L»Avant-Scene , Paris, 1961. okt.15.
