Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A realizmus nehézségei

És régül - sajnos - a szektások hangj

a az Humanlt

ében: "Bz alapjában véve csak egy burzsoá dráma - ha eltekintünk attól, hogy a szereplők dokkmunkások -, sőt, melodráma. A drótok oly tisztán láthatók, mint az orr az arc közepén. És mint minden, magára valamit adó amerikai drámában, itt ia vérfertőzésről és homoszekszualitásról van szó. De annyi szent, hogy ügyesen van megcsinálva...''* Tartozunk az igazságnak annak az örvendetes ténynek a megállapításával, hogy mint annyi más esetben,a Les Lettres Franaalse

s azinikritikai rovata egyedülállóan igaz, szép és okos bírálatban elemzi a darabot. Itt találkozunk többek között azzal a kitűnő megállapítással, mely ezerint a műből világosan kitetazlks "egy kapitalista országnak ninca szüksége gyarmatokra ahhoz, hogy benn8zülÖttei legyenek, a azó legpejorativabb értelmébenjolyan emberek, akiket vörös Jelvényként éget az emigráns szó bélyege."** z Mirlezek a tényezők természetesen a realizmus nehézségeinek csak az egyik oldalát jelentik: a hivatalos nyomás közvetett vagy közvetlen formáit, a hivatalos társadalom éa közvélemény réazéről megnyilvánuló meghóditáai, megvesztegetési, megtörés! vagy elszigetelési kísérleteket; a kitüntetésektől a pénzen át a mellőzésig vagy a nyilt üldözéaig terjedő széles akáláját a következetea realizmus szárnyszegésének. Az érem másik oldala, amely igazi müvéaz számára aokkal aulyosabb ás gyötrőbb belső küzdelmet jelent: a küzdelem az anyaggal, a valósággal, az ábrázolás nehézségeivel, a számára leghelyesebbnek tűnő állásfoglalás meglet L*Humanlt

é, 1953. márc.20. Guy Leclerc kritikája. *i Lee Lettres Franaalse

s. 1958. ápr. 2. Claude Olivier kritikája. ? 45 -