Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A nagy gyüjtőmedence: a realizmus

•ennyire nem vagyunk a helyünkön.Próbáljunk meg egy pillanatra felhagyni azzal a Bzinleléesel,mintha teljesen felöltözve ezülettünk volna bele egy lakásba ás vegyük észbe, hogy teljesen meztelenül születtünk bele merőben valószínűtlen jelenségek pandémoniurnába és akkor világossá lesz, mennyire nem vagyunk a helyünkön, milyen ámultak, milyen elveszettek, milyen megfoghatatlanok vagyunk. És ez a valóság a költészet birodalma."* Mindezekből talán világos, miért jelenti a vallási, a misztikus-idealista ideológia propagálása ma is a fennálló rend közvetlen vagy - a mai misztikus drámák esetében legalábbis közvetett apológiáját; és e csoportokról áttérhetünk azokra az Írókra, akiknek müveiből viszont az adott társadalmi rend közvetett vagy közvetlen bírálata, elítélése, sőt elutasítása bontakozik ki. A nagy gyűjtőmedencet a realizmus A mai nyugati drámaírás derékhadát, a termés legjavát, amelyből nem egy remekmű 18 felmagasodik, igen sommás általánosítással a realizmus gyűjtőneve alá merném vonni, természetesen a szó legszélesebb értelmezésében: rengeteg árnyalaton és változaton át, amelyek skálája az uj formájú naturalizmustól és a "kisrealisaustól" a humanista polgári kritikai "mélyrealizmuson" át a bontakozó szocialista realizmusig Ível, a a különböző azinek, köztük néha az antireallzmus, a dekadencia palettájáról kölcsönzött árnyalatok gyakran egyazon Író munkásságán belül is megférnek egymással. Mégisi ezek az irók nem valamilyen mesterséges, erőszakolt, hazrtg elmélettel közelednek a valóság felé, mint az abszurdok vagy a misztikusok, hogy elemeit eltorzítva 1 Idézi S. Eelchingeri praaa zwlaohen Shaw und Brecht. 63.p. - 34 -