Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A bulvár és a misztikusok

lordok és gyilkosok között ugy látszik, más rétegek nincsenek -, és ezzel a problematikával, ezzel a témakörrel megragadva közönségét, bízik benne, hogy az a misztikus végkicsengést is elfogadja. Drámairól lelkiismerete sem furdalja, amiért a világi tónusban bonyolított cselekményből,a szaloncsevegés atmoszférájából minden racionális indokolás, minden emberi-drámai logika nélkül ugrik fejaat a semmibe; szándékosan mond le a dráma tudatosító, nevelő, az élet megváltoztatását elősegítő funkciójáról, mert szerinte a költői dráma lényege, hogy a nézőt ezen a ponton magára hagyja. E műfaj funkciója szerinte az, hogy "a derű, a nyugalom és a megbékélés állapotába hozzon bennünket és aztán magára hagyjon, mint ahogy Vergilius magára hagyta Dantét, hogy egyedül haladjunk tovább egy olyan vidék felé, ahol vezetővel többé már semmit nem érünk."* Sajnálatos, hogy erre az irányzatra Eliot mellett a legtipikusabb példa a kiváló regényírónak, Graham Greenenek drámairól munkássága. Külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata, hogyan és miért tud Greene ezzel a világszemlélettel, ennek ellenére is, kitűnő regényeket alkotni s a vizsgálatból minden bizonnyal többek között igen érdekes műfaji következtetések is adódhatnak; ehelyütt azonban csak drámáival foglalkozhatunk.A Nappali szoba /The Living Room. 1952/ még egyaránt elmarasztalta az egyházi ós a világi erőket a kis Rose Pemberton tragédiájában, bár világosan éreztette, hogy ha James atya, Rose nagybátyja, nem lenne évtizedek óta hordágyhoz szegezett nyomorék, a maga nemes humanizmusában sokkal többet tehetett volna érte s talán életét is megmenthette volna; de e sejtetés hihetővé tételét Greene nagy mértékben megkönnyítette magának azáltal, hogy a "világi" front képviselője, Rose szeretője,a 45 éves 1 E.S. Elioti Theodore Spencer Emlékbeszéd a Harvardegyetemen, 1950. Idézi John Gasaner: The Theatre in Our Times

. Crown Publishers, Inc.New York, 1%0.22. p. - 31