Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Ariadné fonala: a mondanivaló

viszont, ha például valamilyen sznob hazánkfia X.vagy Y. polgári iró "formai" megoldásaiért rajong, legtöbbször rövid uton kideríthető, hogy voltaképpen az iró világszemléletével azonositja magát. Egy hig bulvár- vagy detektivdarabban a formai megoldások kelthetik az önállóság látszatát; és láttunk rá esetet nálunk is, hogy becsületes szándékú mai iróink valamely müvében a mindenáron való újítási szándék a tartalomtól független, ahhoz nem illő formai megoldásokra vezet, amelyek Így látszólag önálló életet élnek; viszont ezek a megoldások nem is váltanak ki maradandó hatást. Jó Íróknál azonban - ás ilyenek persze a retrográd világnézetűek között is akadnak - a forma és a tartalom egysége olyan szerves,hogy aligha lelkesedhetik formai megoldásaik iránt az, akit tartalmuk hidegen hagy, legfeljebb a bűvészmutatvány iránti hűvös és szenvtelen elismerés támadhat fel benne, az sem spontán, hanem többnyire csak reflexiv uton, utólagos analízis eredményeként. Ha a mai nyugati drámatörténészek müveit, a hatalmas anyaggal való meddő tusakodásukat vizsgáljuk,csakhamar előtűnik tévedésük egyik gyökere. Noha a drámátörtónetnek az expresszionizmusig terjedő szakaszára nézve elismerik a rég lerögzített gyűjtő-kategóriákat, ezeknek ismérveit elsősorban,sőt gyakran szinte kizárólag bizonyos formai-stilisztikai jegyekben látják. A mi számunkra köztudomású: a nagy drámai korszakokat a stilisztikai-szerkesztési párhuzamoknál sokkal mélyebben, alapvetően az adott társadalmi korszakhoz való viszonyuk és kötődésük határozta meg. Byron és Hugo, Puskin és Vörösmarty dramaturgiáját csak Prokrusztész-ágyban lehetne összebékíteni, ugyanilyen távolság van Shakespeare ós Ben Jonson között, sőt, még Corneille-t és Racine-t sem vezérelte egyazon utakra az - Írásba ugyan csak később foglalt, de már ismert és szentesitett boileau-1 kánon; mégis nehézség nélkül megférnek a romantikus, az erzsébetkori vagy a francia klasszikus dráma égisze alatt, a kor valóságához, a kor társadalmához való viszony alapján. - 20 -