Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
Kitérő és példa: az "abszurdok"
nyozzák csónakjalkat s menthetetlenül magokra maradnak, A világ képtelenné vált - semmi régi fogalom, semmi megszokott kapcsolat nem segithet az ember tragikus magányán. A régi szavak és fogalmak csődjének felismerése egyébként nem az abszurdok kizárólagos privilégiuma,Vessünk csak össze itt két idézetet: "Mihelyt érezzük, hogy a mindennapi abszurd és valószínűtlen, már le is győztük. De először át kell hatolni rajta, és a végén felfedezzük, hogy semmi sem olyan szokatlan, mint a banális. A meglepő a kezünk ügyében van." 4 Ezt Ionesc o mondja. És a másik: "Az elidegenítési effektus lényege, hogy azt a dolgot, amelyet meg akarunk értetni, amelyre a figyelmet irányítani akarjuk,közönséges, jól ismert, közvetlenül előttünk álló dologból különös,feltűnő, váratlan dologgá tegyük." Nem azük8ége8 ki aem mondani: ez Brech t. De az Ioneaco-idózet itt abbamarad. Ionesco meglátta az ab8zolut igaznak vélt felazini igazat és örömmel ragadt meg a felfedezésnél. Brecht folytatja: "A magától értetődőt bizonyos fokig érthetetlenné tesszük, de csak azért, hogy utána annál érthetőbbé váljék,"** Ionesco szerint minden szavunk, minden tettünk, minden gondolatunk, egész magunk - elkopott, banáliaaá vált, létünk, mint emberiaégé, kétséges lett, 0 dramaturgiáját e felismerés tudatosítására alapozza. Ionesco hős-tipusa azt mondaná: "Én kenyeret eszem" s az iró gúnyosan mosolyog: milyen elcsépelt, milyen banális! Ebben a létfenntartási aktusban merül ki az emberiség élete évmilliók óta; nem is viszi többre ennél. Brecht, aki tudja, hogy a kenyeret evő ember csodákat hozott, hoz és mindenekelőtt hoz majd a jövőben létre, azt mondatja hősével: "A főnököm vajaskenyeret eszik, ón szárazat" - és a banális állító mondat mögött felfedi a helyzet fonákját, igazságtalanságát, a haladással ellentét Idézi S. Melchinger: Drama zwischen Shaw und Brecht. 100.p. tt Brecht: De r V-Efjgkt ala eine Prozedur des tä Lebens_ Versuche 2 5/26/357 Iűfb«u^Wrlag. Berlin, 1 102. p.
