Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
Kitérő és példa: az "abszurdok"
eszünkbe sem jut őt az "abszurdak" csoportjának őséül megtenni, hanem, meglehetős iskolásán - de ha az irodalomban tisztán akarunk látni, s nem utolsó sorban, ha előre is szeretnénk nézni, akkor néha szükségesek az ilyen lekerekített meghatározások - azt mondjuk: a nagy angol kritikai realista szatirikus. Ha Swiftnél az angol polgárok felfalják az ir csecsemőket, akkor ez, a szatlrai végletesség nyelvén, azt jelenti, hogy az angol polgárok lehetetlen életkörülményeket teremtenek az Ír gyermekek,az ir nép számára; ha Ionesconál enne valaki - nem X.Y. polgár, hanem A.B. ember - ir csecsemőt, akkor ez azt jelentené, hogy az emberek általában ma ir csecsemőket esznek, holnap langusztát, holnapután pedig pácolt hangafüvet. Swiftnél az angol burzsoázi a világa az értelem ellen való, Ionesconál által ába n a világ - es az uj, ez az elhatároló a mai abszurd drámai iskolában. Hem hiszem, hogy itt igazságtalan általánosításokba tévednék. Martin Esali n angol rendező és észtét^, Harold Pinte r müveit dicsérve, maga fejti ki igen világosan e dramaturgia világnézeti alapját:"Az abszurditás színháza alapvetően annak a meggyőződésnek az elveastét fejezi ki, hogy a világnak bármi értelme lenne... Egy képtelenné vált világban elég a valóságot aprólékos gonddal ábrázolni, hogy rögtön a tulcsapongó irracionalitás benyomását keltsük. És noha az Írók műhely-vallomásai - sok esetben bátran mondhatjuk: szerencsére - nem mindig megbízhatóak, de ez esetben a vallomás éa a - korai - müvek között olyan összecsengés van, hogy nyugodtan idézhetjük Ioneso anak Bsslin gondolatmenetét betetőző ara poeticáját: "A külső valóság drámája csak privát elemeket fejez kl és nem ismer egyetemességet.. . De ha magamat leplezem le igazán, akkor uton vagyok a közös emberi felfedezéséhez: egyetemes lehetek. Ha t Twentieth Century. London, 1961. febr.
