Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A realista tábor balszélén
termékei elpusztítására kényazerltl és régül megjelöli a maga megoldását: "Tehát, hogy elviseljem az életem, mint ahogy a katolikus menekül a paradicsom reményébe, kora ifjúságom óta bezárkóztam egy determinista, összegező, szűk és merer filozófiába, egy totális, mechanikus determinizmusba."* /ÉB ugy látazik, ebből a bezárkózásból már nehezen ran risszaut; Salacrou, számos könnyed, bár színvonalas bulvárdarab után, most ismét megpróbálkozott a nagy társadalmi drámával, de Boulevard Durand /Boulevard Duran d .1961/ cimü darabja, a szubjektív Jószándék ellenére, sem mondanivalójában, sem művészi színvonalában nem nevezhető sikerültnek. Egy krisztusi arculatu munkásvezér tragédiáját Írja meg, akinek nevetségességig naiv, minden valóaágérzék híján lévő alakja - amelyet az iró csak mélységesen sajnál, de bírálattal nem illet - egy percig sem tudja a néző mélyebb rokonszenvét kiváltani. A bulvárok nyelve immár sokkal Jobban illik Salacrou ajkára - vajon nem alkotói tragédia lett-e a világnézeti csőd eredménye?/ Nem sok Írónak volt bátorsága ilyen mértékben szembenézni önmagával és nyíltan tanúságot tenni tulajdon zsákutcájáról, amelyet Igazán nem tüntet fel vonzó színben; de a magatartás, a "kiábrándulás" folyamata nem egyedülálló és ezzel nekünk is tisztában kell lennünk. Egyrészt azért,hogy lássuk: hol kell elmélyíteni - ha szükséges, saját frontjainkon belül is - szabadság és szükségszerűség, egyéni és kollektiv ügy dialektikájának tiszta, ésszerű magyarázatát és alkalmazását, másrészt, hogy világméretekben is érezzük a felelősséget önnön munkánkért, fejlődésünkért és ugyanakkor tévedéseinkért, leegyszerűsítéseinkért is. Mert példánk vonzásával meghódítani igazi művészeket többet ér, mintha egyes átmeneti,hibás irányzatok becsületes szándékkal, tudatosan vállalt mechanikus átvételét mozdítjuk elő, s ezzel olyan t I.m. 204.p. 95
