Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

VII. Néhány szó a játék és színjáték társadalmi funkciójáról

VII. NÉHÁNY SZÓ A JÁTÉK ÉS SZÍNJÁTÉK TÁRSADALMI FUNKCIÓJÁBÓL Valószínűleg túlságosan tézisszerűnek hatott a tanulmány ötödik fejezetében az a kis bekezdés, amelyben a színjáték megteremtésének pillanatáról beszéltünk s azt állítottuk, hogy "egy ilyen ötvözés... nem a véletlen müve, nem ösztönös vállalkozás, hanem tudatos elhatározá

s és mint ilyennek határozott funkciója, társadalmi célja van.

" Illó, hogy ezt a kérdést e tanulmány befejezéseként közelebbről megvizsgáljuk, mert az egész színháztudományra és müvelésére nézve nem közömbös, hogy tárgyát, mint öncélú időtöltést, vagy mint jelentős társadalmi funkciót szemlélik. Anélkül, hogy a "játékelméletek" útvesztőjébe, a biológiai és pszichológiai magyarázatok tömkelegébe bele kellene merülnünk, vagy sorra véve őket, vitatkozva velük értékelni kellene, mégis szükségesnek mutatkozik, hogy egy különösen elterjedt és a megjelenése időpontjában rendkívül nagy hatást elért s valóban rengeteg uj anyagot feltáró ós hasznos következtetéseket levonó mü, Huizinga Homo luden

s..e játékszemléletének egyik oldalával vitába szálljunk. Részben azért, mert vitathatatlan, hogy a szinjáték is játék, neve több más művészeti ággal ellentétben hívebben őrzi sok nyelven ennek az összefüggésnek a szervességét; de részben azért is, mert a Huizinga által minden játékra érvényesített tételek már az ő könyvében is állandóan a szinjáték művészetével kapcsolódnak össze. Néhány idézettel igyekszünk jellemezni ezt az állásfoglalást, amely egyébként közvélemény8zerüen elterjedt ós a.játék öncélusAgára utalva - 79 -