Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

IV. A kontraszthatás kezdetei

megoldás fennmaradt a profanizáló, de a rítusokban mégis megtűrt, sőt végső esetben annak sikerességéhez, szabályszerűséghez hozzátartozónak kijelentett ritus-clownok figurájában és funkclójában. Nemcsak megtűrt, de kisajátított lett

. A kezdeti időkben, és mi itt elsősorban ilyen korszakokból fennmaradt adatokra vonatkozólag adtuk elő elképzeléseinket, a kezdeti időkben minden valószínűség szerint igy történt ez a folyamat. Később, amikor a fejlődós az összmüvészeti formából és más kezdeti jelentkezési formákból a differenciálódás felé haladt, ezek a "betétek" más funkciót kaptak. Ilyen sajátos esztétikai funkció lett például a kontraszthatás kiegyensúlyozó szerepe. De évezredek máig tartó hagyománya lett az, hogy a vidám rögtönzött jelenetekben túlnyomórészt az elnyomott, kizsákmányolt dolgozó nép hangja szólalt meg: hatalom hiján gúnyolódva, kritizálva és profanizálva. Az uralkodó osztály uralkodó ideológiájába vetett hit megrendülése is - minden művészeti ágak közül tálén a leggyorsabban és legharsányabban a szertartáson belüli, vagy abból kikerült clown hangján szólal meg. Éppen ezért az sem lehet véletlen, hogy az első irottszövegii mimosz-ok már a görög istenvilág paródiáját ábrázolják; minden jel arra mutat,hogy ezeket az irott mimoszokat hosszú időszak irat.lan mimoszhagyománya előzte meg. S hogy s görög példáknál maradjunk: az egyik elmélet szerint, amelyet több nagyhírű kutató /Kaibel, Geffcken, Radermacher/ képvisel, attikai parasztok éjjel a •árosba jöttek s gyalázták elnyomóikat. A dolog tetszett a vezetőknek, mert azt vélték, hasznos lesz a város lakóinak, 3 ezért a színházban előadatták velük a gyalázkodásokat. A parasztok, nehogy uraik rájukismerjenek, seprűvel kenték be arcukat. A színpadi siker után Susariont bízták meg az első komikus kórus Írásával.

16

/' - 57 -