Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

I. Szinjátéktípusok elnevezésük szerint cso-portosítva

I. SZINJATÉKTIPUSOK ELNEVEZÉSÜK SZER TNT CSOPORTOSÍTVA Színháztörténetek, útleírások, lexikonok, néprajzi szakkönyvek lapjait forgatva egyre több és több olyan meghatározással találkozik az ember, amely egy bizonyos helyen és Időben szokásos, közismert szinjátéktipust jelöl. És lassanként, egyelőre persze csak felületesen, kialakulnak a közös elképzelésből fakadt elnevezések csoportjai. Nem képviselnek, aminthogy nem is képviselhetnek ezek a csoportok semmilyen tudományos rendszert, de mégis megkönnyítik az első tájékozódást azon a területen, amely a színjáték /nagyon szélesen értelmezett/ birodalmát jelenti. Van persze sok olyan elnevezés is, amelynek eredetét, igazi jelentését /főleg a távol-keletiek esetében/ nem lehetett eddig megállapítani. De a könnyebben megközelithetőkből is összeállítható bizonyos szempontok szerint mintegy tiz-tizenkét csoport. Ezek az elnevezések az alábbiak szerint csoportosíthatók: az előadók; az előadás módja; a használt kellék, eszköz, hangszer; az alkalom és időpont; a játék helye; eredetének vélt vagy tényleges jelölése; funkciója, célzata; a játék tárgya; a jellegzetes mozgásformák; a dramaturgiai funkció; - 17 -