Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

1, Előzmények; a XIX. azázad polgári színháza éa a munkásosztály A társadalom rétegeinek kicserélődése, átalakulása előbb vagy utóbb átalakítja a színházat is.A felfelé törekvő társadalmi réteg a színház művészetének uj tipusát termeli ki, amely az addig uralkodó tipus éles ellentótévé fejlődik, később pedig magasabb fokon egyesit! mindkét típusnak a továbbfejlődés vonalába eső tulajdonaágait.A pénzgazdálkodás és a kereskedelem elterjedésével feltörő polgári osztály igy alakította át a középkori templomi színjátékot olyan szinjátéktipussá,amely már a polgárság földi örömökre irányitott szemléletét fejezte ki, a vallás uralkodó formáival pedig annyira szembehelyezkedett,hogy végül minden vallásos témát érintő színjátékot betiltottak.Mégia ugyanebből az akkori vallásos szemlélettel szembehelyezkedő színjátékból fejlődött ki az uj vallásos szinjátéktipus: pl. a hitvitázó dráma vagy a jezsuita theatrum sacrum és ezzel együtt a színház uj formája. A géppel való termeléa azintón kialakított egy uj társadalmi réteget: a munkáaosztályt, a modern proletariátust. Ez a társadalmi réteg életmódjában, világszemléletében egyaránt különbözik a kapitalizmus előtti történelmi korok dolgozóitól. A gépi termelésre való áttérés megindított egy folyamatot, amely közös jellemvonásokat fejlesztett ki a munkásosztály tagjainak szemléletében és magatartásában. A kapitalizmus egymósrakövetkező korszakaiban ezek a közös jellemvonások egyre határozottabbak lettek s egyben mósodultak, alakultak. De a munkásosztály nemcsak alakult,