Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színművészet átértékelése /1936/

színésznek számolnia kell a közvetítő eszköz és az idegen anyag tulajdonságaival és lehetőségeivel ia. A gépmüvészetek kibővítették a szinész működési területét,de egyben módosították is a szinészi alkotás törvényeit. Ennek következtében a színészeteiméi et is uj feladatok előtt áll. A szinészi alkotásra vonatkozó megállapítások újrafogalmazása ma már elkerülhetetlen. Az uj működési területeken megváltozott a szinéaz beállítottsága, magatartása, munkafolyamata, viszonya a közönséghez éa saját mesterségéhez és nem utolsó sorban teljesítményének esztétikai értékelése. A megváltozott gyakorlat szükségszerűen maga után vonja a színművészet elméleti átértékelését is a gépművészetekkel kibővült működési terület eddig még nem m«gyon alkalmazott szempontjaiból. 2. Változások a szinészi munkafolyamatban A azinész alkotásának megértéséhez elsősorban a színészi munkafolyamat vizsgálatával kell közelednünk. Akár a szinészi teljesítmény lelki rugóit kutatjuk, akár a szinészi pályához elengedhetetlenül szükséges képességek megállapítására törekszünk, elemző munkánkat a szinészi munkafolyamat részekrebontásával kell kezdenünk. A szinészi lélek kutatói legtöbbet a munkafolyamat utolsó szakaszával foglalkoztak: a szinész teljesítményével az előadás közben. Csak az utóbbi időben kezdték el behatóbban és rendszeresen vizsgálni az előadást megelőző részlettevékenységeket és állapították meg az élményszerzés, szerepfelfogás, kidolgozás szakaszainak sorrendjét. Különös jelentőségre emelkedett a szinészi munkafolyamat egyes szakaszainak részletes elemzése napjainkban, amikor a szinészi képességvizsgálat pszichotechnikai módszereit próbáljuk kidolgozni. Az egyes szakaszok összetevőinek, lefolyásának, időtartamának és sorrendjének megállapításában természetszerűen a szinházi munkarend volt az irányadó. A munkafolyamat