Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi képzelet fejlesztése /1936/

képességfejlesztő eljárásai, amelyekre ezúttal nem térek ki, de utalok a lényegesebb összefüggésekre. A szorosabban vett kópzeletfejlesztő módszert csak alapvonásaiban tárgyalom és a többszáz képző-gyakorlat közül csupán néhány példa részletesebb leirását közlöm. A szinéazi képzelet A szinészi munkafolyamat célja a szinészi feladat megoldása: a szinpadi alak megélevenitése. A szinósz azonban nem eleveníti meg a szinpadi alak egész élettörténetét bölcsőtől a sirig, hanem csak a színjáték meghatározott helyzetsorozatában megnyilvánuló és a müegésszel összefüggő működéseit. Ez a meghatározott helyzetsorozat a játéktervező /drámaíró, rendező/ alkotása: a cselekmény, a mese, a környezet.A helyzetek átalakitása megváltoztatja a szinpadi alak működéseit is. A szinpadi alak csak a színjáték megalkotott világában él, minden megnyilvánulása függ a színjáték többi meghatározott elemétől. A szinpadi alak nem valóságos személy, élete nem valóságos történet, még akkor sem, ha a szinjáték tárgyát valóságos személyekkel megtörtént események szolgáltatták.

A szinésznek a szinpadi alakot el kell képzelnie a szinjáték meghatározott helyzeteiben. Ebből következik, hogy képzelete nem csaponghat szabadon, csak a meghatározott helyzetsorozat keretei között mozoghat. A szinészi képzelet tehát irányított képzelet. De nemcsak a helyzetek szabják meg a szinészi képzelet irányát* A színésznek a szinpadi alakot is rendszerint a dráma szövegéből kiindulva kell elképzelnie. A dráma szövege a szereplők mondatait és a drámaíró esetleges utasításait tartalmazza. Ezek alapján kell a szinésznek elképzelnie a helyzeteket, a cselekményt és a szinpadi alak működéseit.A szinészi képzelet tevékenysége tehát kettős: a szöveget átalakítja szemléletes képzeletelemekké és egyúttal kiegészíti.