Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi képzelet fejlesztése /1936/

meg az ellenőrző szerepével. A képzés befejeződött, mihelyt a növendék már teljesen önállóan és tőle telhetően legjobban old meg feladatokat. 4. A növendék hajlamainak, adottságainak és magával hozott képességeinek kifejlesztése az önálló művészi alko tásig. A szinészképzés utja az egyszerűtől az összetetthez, a megszokott mindennap- megnyilvánulásoktól a művészi kifejezés magasabb formáihoz vezet. A növendéknek mindenekelőtt meg kell ismernie saját, meglévő képességeit, mert az Önálló munka egyik legfőbb követelménye, az önbizalom az önismereten és önbecsülésen alapszik. Ismernie és helyeselnie kell az elvégzendő gyakorlatok célját, mert csak a céltudatos öntevékenység lehet eredményes. Az őszinte és közvetlen kifejezést akadályozó lelki gátlások elhárítását a nevelő folytonos buzdítással,a sikertelen erőfeszítés további munkára sarkaló méltatásával, a megszégyenítéstől, a rossz minősítéstől való félelem eloszlatásával könnyítheti meg. A gátlásoktól megszabadult növendéket szoktatással és leszoktatással vezetheti tovább. A nevelés folyamán fokozatosan tudatosítja benne a művészi szempontokat, gyakoroltatja vele a birálatot, elsősorban önmagával szemben. A képzésnek ezen a fokozatán kezdődhet az elméleti ismeretek rendszeres tanitása, a nagy szinészi teljesítmények ismertetése, a szinészi hagyomány továbbfejlesztőé céljából való átszármaztatása - de mindenkor a játékgyakorlatokkal való összefüggésben. A szerepgyakorlatok és a vizsgaelőadások anyaga szinészi szempontból értékes müvekből, a mindenkori nevelési cél szempontjából, a növendék képességeit figyelembevéve választandók ki - de szerepkörre és műfajra való t ekintet nélkül. A korszerű szinésznevelés eszménye a színművészet minden ágában otthonos mesterszinész.