Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi magatartás társadalmi típusai /1936/

ja legyőzni. Ezekben az előadásokban játék és magatartás, szerep és szinész sohasem forr egységgé.A szó ós mozdulat ia elszakad egymástól: gyakorta használ a szöveggel ellentétes taglejtést. Még saját magát sem tudja megjátszani.a paraeztszerepet sem éli a színpadon. A polgári szellemű műkedvelés és az eredeti paraszti magatartás belső ellentéte szinte áthidalhatatlan. Ebből azonban korántsem következik, hogy a parasztszinjátszó a nem paraszti eredeti műalkotások szinészi feladatainak elvégzésére alkalmatlan. A legkisebb nehézség nélkül elevenít meg pl. újonnan alkotott mesealakokat. A paraszti lelkivilág jelentkezhetik újonnan alkotott formákban és a népi szinjáték hagyományos formái megtelitődhetnek uj tartalommal. Mindkét esetben a paraszti szinjátszó eredeti magatartásának feladása nélkül teremtheti meg uj szinészi játékstílusát. A művészi továbbfejlődés szempontjából Magyarországon a hivatásos színművészet, a társadalomalakitó munkásszinjátszás és az eredeti parasztszinjáték jöhet számításba. Mind a három szinjátéktipusban és a bennük megnyilvánuló különböző szinészi magatartásokban egyaránt találhatunk erényeket és hibákat. Akármelyik társadalmi réteg szinészi magatartásának kizárólagos uralma károsan befolyásolná a szinjáték fejlődését. A technikai tökéletességgel a szolidaritásérzést és a népi sajátságokat egyesítő uj szinészi magatartás viszont csak a három szinjátéktipus értékeinek szintéziséből, az értelmiség, a munkásság és a parasztság színjátszóinak együttműködéséből alakulhat ki.