Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)
I. Az ár ellen - A színészi magatartás társadalmi típusai /1936/
A munkásszinjátszó szerepeiben nem saját egyéniségét éli ki. Az ábrázolandó jellemmel is ritkán azonosul. Játéka az általa színpadra vitt alakról való véleményét, rokonérzését, vagy ellenszenvét fejezi ki. Technikája vázlatos, sokszor a karikaturistáéval rokon. Az egyéni jellemzésben esetlen,általános emberi tulajdonságok kifejezését könnyebben megtalálja. A vele rokon embertípusokat néha elfogadhatóan ábrázolja, de lényétói idegen egyéniségek realisztikus megelevenitésére képtelen,játéka ilyenkor hamÍ3 és botladozó. Ezzel szemben a közösségi érzéseket, a munkásság világnézetét őszintén és igen gyakran művészien tolmácsolja: hangja áttüzesedik, mozdulata formát kap, él a színpadon. Művészetét a világnézeti állásfoglalás táplálja. A magyar munkásszinjátszó mesteraégbeli tudáaa nagyon fogyatékoa, de él benne atanuláa vágya éa mindent elkövet, hogy elméleti éa gyakorlati iamereteit ezen a téren is növelje. Tanfolyamokra jár, könyveket olvas,előadásokat hallgat. Szakképzett művészek vezetésével könnyen elsajátítja a szinészi technikának azokat az elemeit, amelyekkel sajátos játékstílusát fejlesztheti és tökéletesítheti. Nincs meg benne a polgári szinész egyéniségét védő és presztízsét féltő ellenállása a rendezővel szemben. A t árgyilagoa bírálatot elfogadja és nyomban felhaaználja. 1934 nyarán a D D 0 C /Csehszlovákiai Munkaasz injátszó Szövetség/ egyik csoportjának, a Proiet-Scenenek művészi szempontból igen magaaszinvonalu előadását néztem végig. Utána rendezőjük, E.Pamira, a prágai Nemzeti Szinház volt tagja és a caoport munkás, hivatalnok és diák színészei véleményemet kérdezték. Dicsérő szavaimra a csoport titkárnője, egy 16 éves mosónő, a következő választ tolmácsolta: "Köszönjük a dicséretet, de inkább a hibáinkat mondja meg, abból többet tanulhatunk!" Saját munkájukat a magyar munkásszinjátszók is állandóan bírálják, a tehetség is megvan bennük, csupán a szakemberek hiányoznak, akik törődnének velük és akik kifejlesztenék a magyar munkásszinjátázásban rejtőző értékeket.
