Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)
I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/
passziv tiltakozás vagy a kénytelen beletörődés kifejezője, de nem továbbmozgató erő, nem lendit előre és nem mutat utat a jövő felé. A feltörekvő munkáaosztály szükségleteit éa követelményeit ez a szinháztipus nem elégíthette ki. Megpróbálta tehát kialakítani a saját szinháztipusát. Eleinte ugyan nem ismerte fel a szinház jelentőségét a munkásmozgalom szempontjából éa a kulturális tevékenységek egyéb területeit szervezte meg. 1833-ban alakult Svájcban az első német munkásönképző egylet, amely 1858-ban munkásképző szövetséggé terebélyesedett. A század folyamán a munkásképző egyesülések egyre jobban elterjedtek és tevékenységük szélesbedett. A hatvanas években a Bebel által alapított elaő munkásdalárda nyomában egymásután alakultak a munkásdalárdák.A század végén pedig megindult a munkásmükedvelők tevékenysége. A műkedvelő munkáaszinjátázással kezdődött az a folyamat, amely fokozatosan kitermelte a polgári szinháztipus ellentétét, azt a színháztip ust, amelyben a munkásosztály lelki alkatának és világszemléletének alaptulajdonaágai testesültek meg és álltak formába. 2. A munkásság érzésvilága éa életszemlélete A termelőeszközök fejlettségi foka éa a termeléa módja csak primitiv társadalmakban hat közvetlenül a müvéazi tevékenyaégre, annál ia inkább, minthogy a primitiv társadalmak életében a művészet azervea része a közösség létfenntartó tevókenyaégónek. Teljeaen hibás azonban az a módszer, amely a müvéazet jelenségeit fejlettebb kulturfokon is a termelés módjának kizárólagos és közvetlen hatásával magyarázza. Fejlettebb társadalmakban a művészet jelenségei az őket létrehozó társadalmi osztály érzéavilágában és életszemléletében gyökereznek és csak végső fokon magyarázhatók a termeléa módjával. A szinházszociológiának egyik legaktu-