Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Gazdasági és politikai feladataink között alig van jelenleg időszerűbb, döntőbb, mint a falu szocialista átalakulásának kérdése. Nem túlzás, ha azt mondjuk, az ország egész közvéleménye féltő, aggődő gonddal fordul a falu felé.Hiszen nyilvánvaló, köztudott, hogy a gazdasági előfeltételek megteremtése még egymagában nem elég az átalakulás sikeréhez.Az átalakulás üteme attól is függ, hogy a falusi ember /a föld népe, mint a régi irők oly szépen mondották/ társadalmi tudatának átalakulása milyen ütemben megy végbe; hogyan formálódik falun is a szocialista ember. Ezt a folyamatot viszont az ország egészének kötelessége a maga eszközeivel elősegíteni. A kulturális tényezőknek igen nagy szerep Jut e folyamatban s különösen nagy feladata van a színjátszásnak. E kérdéshez szeretnénk néhány gondolatot fűzni; mégpedig abból indulunk ki, hogy a mult feltárása, az elméleti kérdések tisztázása segítséget ad a jelen munkájához is, s hogy a napi feladatok más értelmet kapnak, ha összefüggéseikben szemlélhetjük a problémákat. Amikor a színjátszás funkciójáról beszélünk falun, akkor persze nem egyetlen,hanem többféle dologra is gondolunk. Gondolunk elsősorban a falu hagyományos színjátszására, vagyis a "népi színjátszásnak" nevezett jelenség egész problémakörére. Ehhez járul másodiknak a falusi öntevékeny szinjátszócsoportok helyzete, müsorpolitikája. Harmadiknak gondolunk a hivatásos színjátszás falusi feladataira. £z utóbbinál persze nemcsak az Állami Paluszinház /Déryné Színház/ periodikus látogatásairól van szó.A Paluszinház igen nagy kulturális feladatot teljesít, egy-egy községbe azonban évente csak néhány alkalommal jut «1.