Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)
Mátyás halála után, a mohácsi vászig terjedő időben is számos feljegyzás tanúskodik a budai királyi udvar maszkos, farsangi alakoskodásairől. Zsigmond lengyel herceg budai számadáskönyveiben többször utal a farsangi szórakozásokra. 1500-ban bolond ós gyermekcsászár jelenik meg az udvar szórakoztatására. 1501-ben álarcos bohóc jelenik meg lóval és táncol, mások kardtáncot járnak. Nagy farsangolás folyt II. Lajos király udvarában ia. Egy egykorú történetíró: Szerémi György igy búcsúztatta el a halott királyt: "Aztán márvány koporsóba helyezték, mert gyermekkorától kezdve rosszra szoktatták, s minden évben farsang utolján húshagyókor a rossz szellemek fejedelmévé tették s feslettségbe húzták bele a nők." Szerémi a király szájába adta ezeket a vádoló szavakat: "Ráadásul engem a királyt bolonddá tettek, minden évben húshagyókor, luciferi fejre ökörszarvakat tettetek, ökörlábakat adtatok, és gólyaorral kigyófarkat, ami Isten ellen volt és minden szentek ellen." Az 1519-es farsangról Brandenburgi György számol be: "A király udvara szörnyen szegény, de én mégis hatalmasan farsangoltam vele, hadd lássák az urak, hogy azok, akik a király körül vannak, még talpukon tudaak állni. En és Krabat lóháton vívtunk egymással. Krabat ördög volt,én meg vadember, az ördög lefordult lováról és arcára esett. A király is szépen lovagolt. A város minden asszonya jelen volt,azonkívül temérdek nép. Ezután a tánc következett. Tizennyolc álarcossal léptem elő, kurta köpenybe és hegyes orrú vörös cipőkbe voltunk öltözve, minőket a régiek viseltek. Egy öreg atyus mindkét kezében bottal, fából készült sarukban két különös táncot járt. A király és más urak a tobor-táncot járták." 1525-ben húshagyó kedden, midőn a király a pápa követét vendégelte meg, a déli és esti lakoma közötti időt álarcos menettel töltötte ki, melyben elefánt is szerepelt. E célra akkor 20.- Ft-ot adtak a kincstárból, részben az álarcok és jelmezek kiegészítésére.
