Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Sokat Írtak arról a kérdésről, hogy az ázsiai népek varázslói, a sámánok hordtak-e álarcot, vagy sem. A sámán öltözetnél igen nagy szerepe van a sámán fejdiszének. £ fejdisz keletkezését egyes kutatók álarcból vezetik le; a fejdíszt gyakran tollak, vagy szarvak ékesítik, ez talán a régebbi szarvas, vagy madármaszk emléke. Néha az álarc nem a sámán arcát fedi, hanem a hajat leszorító pánton van egy kis maszkszerü képződmény; máskor erre a pántra emberi arcot rajzolnak. Valódi álarcot a sámánok a XX. században ritkán hordtak, viszont gyakran kendővel, állatbőrrel takarták le arcukat, vagy bekormozták, hogy a rossz szellemek ne ismerjék fel őket. A finnugor népeknél temetéskor is szokás volt az elhunytat megjeleníteni. Egy közeli rokon felvette az elhunyt ruháját, álarcot öltött és Így jelent meg a temetési szertartásnál. - Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyarság is ismert álarcokat,de ezek használata talán nem lehetett olyan jelentős, mint a keleteurópai indogermán népeknél.A X-XVI.-ik század egyházi krónikásai ugyanis a szláv és germán népek állatalakoskodásáról és egyéb álarcos táncairól, játékairól igen részletesen irnak. Különösen újév és farsang táján jelentek meg ezeknél a népeknél bika,szarvas, és más állatok alakjában a termékenységet előmozdító, fantasztikus, jelmezes alakok. Ilyenekre hazánkban e századokban csak ritkán utalnak; mégis; alig hihető, hogy a magyarság halotti szertartásaiban és más ünnepeinél valamiféle álarc nem szerepelt volna. III. A magyar nép maszkos alakoskodásairól először a XV. században hallunk részletesebben. Ezt megelőzően csak néhány érdekes oszlopfőre utalhatunk, mely maszkszerüen van kiképezve, azonban természetesen itt nem állithatjuk biztosan, hogy magyar hagyományról van szó, vagy külföldi előképeket használtak a kőfaragók.