Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)
A azokás a sárréti falvakban tehát elsősorban a szétváló és megint összekerülő házastársaknak szól, de nem kizárólag. Körösnagyharsányban például olyankor is megcsatrangoltak egy asszonyt, mikor a háborúban eltűnt a férje a öszszeállt egy másik férfival, mielőtt a holttányilvánitás megtörtént. - Körösszegapátiban - Végh közlése szerint - azt az asszonyt is megcsatrangolták, aki az urát meg akarta csal- A szokás okai nagyon hasonlóak a Román Népköztársaság területén élő magyarok között is. Idézem a már említett almásmálomi szokás leírását: "Farsangi szokás még a kárlátás,de azt a farsangon kívül is mindig nagy lelkesedéssel megrendezik, valahányszor alkalom adódik rá. Ezt olyanesetben csinálják, mikor valami miatt összeveszett ós különvált házasfelek ismét összeköltöznek,vagy amikor két fél vadházasság céljából ugyancsak összeköltözik, vagy mikor az ilyenek hosszabb vadházasság után törvényesen megesküsznek. A kárlátás abból áll, hogy szürkület után mindenféle zajt okozó eszközökkel felszerelve /összekötött ekevasak, tülök, stb./ a falu legényei irtózatos zakatolás és éneklés közben a falun végigvonulnak s végül megállapodnak a kiszemelt ház előtt és itt is hasonló zajt csapnak.Az énekeket mindig alkalomszerűen válogatják össze.Ezzel az eljárással talán az elmaradt lakodalmi szertartást akarják pótolni gúnyos formában. "31 Bár a házaspárak összeveszését büntető macskazene többfelé előfordul, különösen a svájci leírások mutatnak nagy rokonságot a magyar formákkal. A macskazene neve akárcsak nálunk, kolompolás /einschellen, s' zämmeschälle/ s nem hiányzik a tréfás prédikáció sem. Előfordul - akárcsak a sárréti községekben - hogy a békülő házaspár rejtőzködni próbál, de hiába - visszaviszik őket lakásukba s előbb-utóbb tul kell esniök a "szertartáson."