Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Hogy a falusi kultúra milyen, erre a kérdésre már a kezdet kezdetén kétféle feleletet adtak. Egyfelől megállapították, hogy a falu műveletlen, elmaradott, babonás.Ugyanakkor azonban az európai romantika felfedezte a népköltészetet s ugy találta, hogy ez a legtisztább őserejü, romlatlan, igazi művészet s egyben a legtisztább nemzeti költészet. Ez a kettősség a hazai viszonyok között is jól nyomonkövethető a XVIII.-XIX. század fordulóján. A magyar felvilágosodás álláspontja például a népi kultúrával kapcsolatosan éppen nem egyértelmű. Hiszen a felvilágosodás hivei éppen a tudatlanságból,az elmaradottságból akarják kiemelni a falut. Gyanakodva nézik tehát a népköltészetet, a népszokásokat is, mert ezekben főként csak a haladás, a fejlődés akadályát látják. így született meg az egyik falukép, mely szerint a falu tudatlan, régi babonák elavult törvényei szabályozzák életét. Ugyanakkor azonban elkezdik utánozni a népdalt s elkezdődik a magyar irodalmi népiesség korszaka. Ezt a kettőséget igen jól megfigyelhetjük Csokonainál. Csokonai az, aki fel akarja emelni a falut tudatlanságából, aki az első somogyi iskoláról jövendői. Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? Éppen ezért gyanakodóaa néz a népköltészetre s a Tempefőiben nevetségessé teszi a paraszti mesét, - s egyben a magyar népmese első hiteles lejegyzőjévé válik s ugyanakkor ezer szál fűzi ahhoz a falusi kultúrához, melyet eszével lenéz, de amelyhez szive huzza s amelyből költészete öntudatlanul is táplálkozik. Mondottuk már, hogy a másik falukép a romantika eszmeáramlatait követve születik meg. Ez a kettőaaég azután tiszta harmóniában olvad fel kivétel e pillanatokban - Így