Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Más vidéki öntevékeny csoportok is gyakran látogatnak a sármelléki Kultúrházba, igy a Keszthelyi Kultúrotthon, Mezőgazdasági Technikum, Zalavár, Alsópáhok csoportjai. Ezek hárorafelvonásos darabot éppúgy bemutatnak, mint esztrádmüsorokat. A hivatásos alkalmi csoportoknak sikere vegyes, egy fővárosi hivatásos kabaréelőadás például megbukott, mert ugy találták, túlságosan igénytelen, lenézi a falusi közönséget. Az Állami Faluszinház minden hónapban ellátogat Sármellékre. A sármellékiek buzgó színházlátogatók, s egy-egy családnak "állandó" helye vac a nézőtéren, ha más kapja szokott helyüket, kész a harag, sértődés. Holott egy-egy családi színházlátogatás száz forint kiadást is jelent a háztartás számára. Érdeklődtem, hogy milyen sikere van ezeknek az előadásoknak. A válasz kissé meghökkentett, bár országos jelenségről van szó. Az első szempont ugyanis, amelyet emlitenek,ez: nem tetszenek olyan darabok, melyeknek kevés szereplője van. Jóidéig gondolkoztam ezen a különös szemponton. Azt hiszem itt a szinpad látványossága, mozgalmassága nem az egyedüli tényező. Éppen a színjátszás közösségi Jellegéből fakadhat az a követelmény, hogy a szinpadon is sokan legyenek jelen.Hiszen a sármelléki népi együttes egyik produkciójában 64 személy vett részt! A sármellékiek ma is közösen, kalákában épitik házaikat, egy-egy fiatal házaspár fészekrakásánál negyvenen-ötvenen is dolgoznak együtt, ingyen, szívességből. Tehát a szinpadon is elsősorban a közösségi faktor döntő számukra. Ezért bukott meg Sármelléken Begovics Milán Ketten a viharban c. darabja éppen ugy, mint Roger Martin du Gard Purfangos örököse. Mi tetszik legjobban Sármelléknek? Elsősorban a vidám, zenés, kosztümös darabok. Nagyon tetszett Heltai: Néma leventéje. De a komoly darabokat is szeretik, ha "van mondanivalójuk." A falusi tárgyú daraboknál haragszanak, ha "kilóg a lóláb" - mint mondták - vagyis ha ugy érezték, hogy csak politikai propaganda, művészi érték nélkül.