Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

színjátszástól ez igen távol áll. Bár hagyományos népköltészeti alkotásokból indultak ki, a művészi feldolgozás során a néprajzi hitel gyakran elveszett. Az azonban kétségtelen, hogy felhívták a falu figyelmét saját értékeire, és figyelmeztették arra, hogy nemcsak kaphat a várostól, hanem adhat is annak. A népköltészet lassú eltűnését megállítani,persze, semmi népi együttes mozgalom nem tudja, de legalább tudatosította a falusi kultúra, a falusi színjátszás esztétikai értékét. A népi együttesek sajátos célkitűzése mellett a "modern" drámairodalom a hivatásos falujáró társulatokon s az öntevékeny falusi előadásokon keresztül jut falura. Nézzük meg tehát egy községen belül, hogy e különböző szálak hogyan fonódnak Össze, milyen tényezőkből állott elő a magyar falu jelenlegi szini élete. Példának vegyük a Veszprém megyei Sármellék községet. Sármelléket azért választottuk példának,mert kedveli a színjátszást, jól felszerelt kultúrháza van színpaddal, a sármelléki népi együttes számos dijat nyert kulturversenyeken. Nézzük tehát, miképpen ment ott végbe a változás. Először a hagyományos színjátékszerű szokások. Az idősebb generáció - a hatvan éven felüliek - még ismerik a legrégibb hagyományos, dramatikus szokásokat és ritusdalokat.Kiss Jánosné,azaz Kámár Rozália néni még résztvett a pünkösdi királyné - járásban,maga is volt annakidején pünkösdi királyné . Három kislány járt ilyenkor köszönteni két nagyobb és egy kisebb: a kis királyné, akit karon hordoztak.A köszöntő után a kis királynét háromszor felemelték: Ekkora kenderje legyen! - kívánták annak, aki ajándékot adott kosarukba. E dramatikus módon előadott köszöntő tehát még mágikus célt szolgált:a termékenységet volt hivatva előmozdítani.