Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Elsősorban tehát azzal kell tisztában lennünk, hogy ml a színjátszás funkciója falun. A színjátszás közösségformáló mozzanata az első, amiről itt szólni fogunk. E tanulmánynak már elme is arra utal, hogy a színjátszás a falu életében bizonyos mértékig más funkciót tölt be, mint a város életében. A színjátszásnak nevelő, oktató, politikai mozzanatain kivül nagy közösségformáló ereje van és ez faliul még sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a városban. Az élő tapasztalat például azt mutatja, hogy a t ermelőszövetkezeti szervezés munkáját is megkönnyiti egy jól öszszeszokott kulturgárda megléte s hogy az egységes közvélemény kialakításában nagy szerepet játszhat egy-egy szülői munkaközösség színjátszó csoportja. A közösség-formáló mozzanat természetesen a városi színjátszás esetében is jelen van/s éppen egyik fő jellegzetessége az élő színháznak, ami megkülönbözteti például a filmtől, televíziótól/. A jó színházi előadások a szereplőket és a nézőket közösséggé kovácsolják. E jelenségről sokat Írtak már, de a szinház közösségformáló funkciója falun még sokkal jelentősebb. A színjátszás a falu életének fontos ünnepi alkalma, melynek hagyománya a messze múltba nyúlik vissza. A városnak sok szórakozási alkalma van:a városi ember válogathat a számára megfelelő szórakozási lehetőségek között. Falun azonban jobban mint a városban a munka természete szabja meg a pihenés, a szórakozás idejét s a tavasztól-őazig tartó szakadatlan szorgosság után a tél pihenőnapjait a jól megszervezett közösségi együttlét és kulturmunka teheti élményszerüvó, széppé. Ez az asszonyokra még jobban vonatkozik, mint a férfiakra, hiszen a falusi illem az asszonyokat még mindig kizárja sok olyan szórakozási formából, mely a férfiak előtt nyitva áll. A kultúrházba menni viszont asszonyok, lányok számára szabad is, lehet is.