Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

A XIV-XV.század óta szólnak hazai forrásaink a farsangi népszokásokról is. A farsang, mely egybeesik a földművelőnek a természet által szabályozott pihenő-idejével is,a kényszerű egyházi bÖ,1t előtt elemi erővel kitörő ünneplés és eszemiszom periódusa, A farsangi ünnepkörhöz is fűződnek v arázslő, termékenységet előmozdító szokások, azonban mégis ez az a periódus, amikor a népi humor, a nép játékos kedve, sőt a társadalombiráló és politikai mozzanatok is a legszabadabban tudtak érvényre jutni. Az európai dráma történeti kialakulásában nem kis szerepe volt a farsangi játékok kezdeményezésének, a farsangi játékokból fejlődött ki a késő középkor a renaissance jó egynéhány "irodalmi" dramatikus műfaja is. Hazánkban is jól megfigyelhetjük a XVI-XVIII. században a farsangi népi játékok hatását a kialakuló magyar vígjátékokra. Népünk farsangi játékai ma is virágoznak, ma is uj és uj formákat öltenek; a régi elemeket - mint a böjt és farsang tréfás harca, a Kisze - bábu elégetése, a visszatérő tavaszi nap győzelmét ünneplő tüzes karikák hajigálása, a tuskóhuzás,vagyis a pártában maradt leányok gúnyolása - egyre inkább felváltják a farsangi mulatságok modernebb, gyakran gyakran már városias, de továbbra is társadalombiráló formái.A farsangi maskarás alakoskodásnak egyik legszínesebb emléke a mai magyarországi területen a Mohácson lakó délszlávok /sokacok/ busójárása, hagyományos, művészetileg Is értékes álarcokkal,archaikus, termékenységvarázsló játékkal, táncokkal. Negyedik, szintén igen archaikusnak tünő dramatikus szokásunk a pünkösdi király /illetőleg királyné/ választás. Ma már a királyválasztásnak csak emléke él, valaha azonban a falu társadalmi életének fontos eseménye volt a legények vezetőjének dramatikus verseny keretében történő megválasztása. E "pogány" dramatikus szokások mellett akad jőegynéhány keresztény eredetű is, mint a betlehemezós, csillagozás, Gergely- és Balázs-járás. Néhány legendás tárgyú misz-