Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

I. A SZÍNPADI "IDŐSZÁMÍTÁSRÓL"

tételekkel, esetleg rendkívül tömör Művészi képletek

kel lehet a legkülönbözőbb emberek számára közérthetővé, azonnal felismerhetővé tenni. A "sűrítés" esztétikai kategóriája ebből a forrásbői táplálkozik, s az alábbiakban mindenek előtt a színpadi ábrázolás során mutatkozó egyik ilyen "sűrítési" technikáról, eljárásról beszélünk. A színpadon általában nem ugyanannyi idő alatt történnek a dolgok, mint a valóságban. Ennek a ténynek a bizonyítására mégcsak nem ls olyan kézenfekvő példákat kell felhozni,mint amilyen mondjuk Madách 11 Az ember tragédiája", amelyben egy színielőadás időtartama alatt /még ezt is feltételezve, hogy huzatlanul előadva mintegy hét-nyolc órás előadás kerekednék ki belőle/ az egész emberiség legendás őstörténete, Írott történelmének kiemelkedő szakaszal és félve-rettegett hanyatlása játszódik le. Nem is az a bizonyíték, hogy a Shakespeare! V. Henrik és a hasonló technikájú darabok narrátorai, hírnökei, hírmondói szinte percek alatt s zámolnak be hosszú időszakoknak a cselekmény szempontjából döntő eseményeiről. Klasszikus példaként mégis idézzük az emiitett királydráma ötödik felvonásának megszövegezésében és tudatosságában rendkívül jellemző Kórus-át: "Ki nem olvasta e történetet, Hadd súgom meg neki; aki igen, Hunyjon szemet, alázatosan kérem, Ha szám, idő s dolgok folyása más, hisz Mindez valódi, roppant életében Be nem mutatható. Vigyük királyunk Oalaisba; ott van, láttad őt, emelje tul tengeren most szárnyas gondolattok; Az angol partfokot az árban, nézd férfiak, nők, fiuk oöveklik; tapsuk, Zajuk elnyomja a mélyszáju tengert, Mely a király előtt, mint órjás hírnök, Útját késsiti mintegy. Szálljon partra,