Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

matatja, hogy műfaji meghatározások részben egy műfaj kialakulása, rögzitődése után keletkeztek, nagyon sok esetben olyankor, amikor azok a műfajok már saját fejlődésük csúcspontján is túljutottak. De nagyon sok drámai és színpadi műfaj esetében az elméleti meghatározás,egy uj műfaj kialakítása iránti igény járt elől ás elméleti megállapítások, sőt követelések készítették elő az uj műfajok színpadi megvalósítását. Kétségtelen, hogy a műfaji rendszeresés inkább alkalmas módszer történeti tárgyalás számára, egy lesárt korszak vagy irányzat jellemzésére, mint az élő művészet, as állandóan születő uj dolgok megítélésére, értékük meghatározására. Állandóan fennforog ugyanis a veszély, hogy egy hanyatlóban lévő forma kategóriáit, esztétikai feltételeit használják fel a keletkezőben lévő uj tartalmat kifejező uj formák értékeinek megállapítására, bírálatára. Ez a magatartás és szemlélet pedig inkább akadályozza, mint elősegíti as uj értékek kibontakozását. - Talán még a történeti elemzésnél is ugy kellene eljárni,hogy előbb nyomon kisérve la kellene irni egy-egy művészi alkotói módszer kialakulását és eredményeit, majd azután elhelyezni egy bizonyos rendszerben, melynek osztályai és alosztályai, elnevezései fedik a hozzájuk legközelebb eső vonásokkal rendelkező művészi alkotásokat. Ez is egyik oka, hogy az alábbiakban nem e

gyes műfajok jellegzetességeivel akarunk foglalkozni s abból az egyből mércét alkotva, beszélni a többiek problémáiról, hanem ismét osak olyan alapvető összefüggésekből kívánunk kiindulni, amelyek minden zenés színpadi alkotásra alkalmazhatók. Csak Így juthatunk majd el a vidám zenés színpadi műfajok sajátos problematikájáig.