Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

IV. A SZÍNPADI MOZGÁSFORMÁKRÓL - A mozgásformák és a három színpadi időszámítás

szinpadi mozgásformákat tettük vizsgálat tárgyává, megállapítottuk a mozgás-elemeket s három jelentkezési módott a közvetlen valóság-ábrázolátói a konvenoiókon alapulón át az elyonatkoztatóig. meghatároztuk a szöveg és a színpadi mozgás, valamint a zene és a szinpadi mozgás határozott összefüggéseit s végül megkíséreltük, hogy a szinpadi mozgás problematikáját összekapcsoljuk a tanulmány elején kifejtett s a szinpadi alkotásra oly jellemző sajátos i

doszámítási módszerekkel* Tanulmányunk elején azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a vidám zenés szinpadi műfajok néhány alapkérdését felvessük, esztétikai-dramaturgi vizsgálat tárgyává tegyük és olyan következtetéseket igyekezzünk levonni belőlük, melyeket a mai gyakorlati színházi élet is tud hasznosítani* Ezért elemeztük mindenekelőtt ennek a műfaji csoportnak alapvető ábrázoló sajátosságait, melyek a zenés müvek, s Így a vidám zenés müvek létrehozásánál, szinpadraállitásánál, rendezésénél és eljátszásánál jelentkeznek s amelyeket elméletileg és gyakorlatilag is tudatosítani kell. Ezért igyekeztünk tisztázni olyan tartalmi problémákat, mint a művész világnézeti és etikai állásfoglalásának jelentősége, mert véleményünk szerint e nélkül magasrendű alkotást semmilyen műfajban sem lehet létrehozni. Ezért vizsgáltuk meg az emberábrázolás művészetének zenés szinpadi sajátosságalt is. Biztos, hogy a felvetett problémák mindegyikéről az itteninél részletesebben éa elmélyültebben lehetne értekezni és vitatkozni. De véleményünk azerint ez után az elméleti eszmefuttatáa után iámét az alkotó, gyakorló művészeté leaz a sző. I I I I