Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

IV. A SZÍNPADI MOZGÁSFORMÁKRÓL - A szinpadi mozgás és zene kapcsolata

táa szeles skáláját teszi lehetővé a művészi hitelességtől egészen a realista módon torzító karikatúráig; a "szép" sző álpátosszá zengetése viszont rendszerint együttjár az álklasszikus, valóságellenes, elvontan "szép" mozdulattalmozgással, a "koturnusoa" játékkal.Ha viszont szöveg nélküli cselekmény bonyolódik, akkor az első csoportba a naturalista jellegű némajáték-pantomim, a másodikba a realista művészi elképzeléseken alapuló pantomim, a cselekményes táncjáték és a művészi balett, a harmadikba az áttekinthető cselekményt eltakaró vagy azt helyettesítő absztrakt mozdulatmüvészeti produkció vagy tánokompozició /etűd, varáció, pas de deux, de trois, atb., Bach-fuga tánc-verziója, hangulatfokozó rátét-tánc, stb/ sorolható. A színpadi mozgás és zene kapcsolata Ha igaz az, hogy zene és színpad a kezdet kezdetétől fogva állandó szerves kapcsolatban volt egymással s hogy ez a kapcsolat olyan sokféle volt, mint ahogy azt fentebb láthattuk, az is nyilvánvaló lesz, hogy a színpadi mozgás is állandóan a zenei megformáltaág befolyása alatt állott,pontosabban, vele együtt alakult ki.Bz már csak azért la könynyü és természetes folyamat volt, mert minden élőlénynek, minden embernek s az embereket ábrázoló szerepnek /még a zene nélküli darabokban i V megvan a maguk alkatától függő, ahhoz szorosan hozzátartozó élet-tempója, élet-ritmusa , amely bizonyos alapjellegen belül legfeljebb az élet,illetve szerepadta szituációkhoz mérten gyorsul éa lassul, változtatódul meg. Sztanyiszlavazkij a már emiitett mü második kötetében több mint ötven oldalon keresztül beazél a színpadi "tempó- rltmuaról" éppen annak lényegbevágó fontoaaága, az emberábrázolás pszichológiai hitelességében, müvé88i tolmácsolásában való nélkülözhetetlensége miatt. Ugyancsak ő hivta fel a figyelmet, hogy "Mennyivel szerencaéaebb