Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)
IV. A SZÍNPADI MOZGÁSFORMÁKRÓL - A színpadi szöveg és mozgás kapcsolódása
azerep határozza meg. Az moat már talán egészen világos, hogy a azerep élete egy folyamatos emberi élet egyes szakaszainak megjelenése-megjelenítése a színpadon. Éppen ezért a mozgás Í8 folyamatoaan a azerep mozgáaa kell hogy legyen. A mozgás aorán néha, hosszabb-rövidebb időre, megszólal a színész a ilyenkor a szöveget hangsúlyozó, aláhúzó "szövegkisérő" mozgáa le caak másodlagos jellegű a azinészi alakítás szempontjából. Rengeteg mtivéazietlenaég, kezdetlegea megoldás, "szavak játszása" keletkezett ugyanis abból, hogy a azinész caak kizárólagosan a megszólalásait vette figyelembe /végletes eaetben caak amegszólalás időtartamára kezdett el "játszani"/ s az alakitandó azerep folyamatos életét, megszakíthatatlan művéazi egységét figyelmen kivül hagyta. A azóból éa szövegből kiinduló irodalmár-szemlélettel szemben itt ia feltétlenül hangsúlyozni kell a azinész művészetének éppen ellenkező irányú sajátosaágát, azt tudniillik, hogy a azinész nem caak a "beazélő". hanem a tel je a embert ábrázolja., A költői erejű drámai szövegnek az az óriási értéke, hogy az a azöveg, ami mégis elhangzik a drámai cselekmény aorán: igaz, erőteljes, világos, a drámai konfliktust megvilágító, kiélező és továbbfejlesztő. S éppen azért, mert ez Így van, képzelhető el, hogy olyan azinpadi müvek la jönnek létre, amelyekben egyáltalán nem szólal meg ezöveg* A szövegnélküli /de cselekményes/ mozgásoktól kezdve a némajeléneteken keresztül a pantomimig és a cselekményes táncjátékokig sok olyan mflfa.lt találunk a színpadon, amelyeknek legfeljebb librettójuk van , de a közönség számára hallhatóan elmondott szövegük nincs. A fentieket talán még azzal kell kiegészíteni, hogy szinte minden belső arányhelyzetben meg lehet találni a három fő ábrázolómőd végletéti az áttételezéa nélküli közvetlen valóságábrázolás mozgáskészletét, a konvenciókon alapuló jelzéses mozgást, a minimális vagy semmilyen valóságelemet nem tartalmazó absztrakt öncélú mozdulatművészetet.
