Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

IV. A SZÍNPADI MOZGÁSFORMÁKRÓL

IV. A SZÍNPADI MOZGÁSFORMÁKRÓL Egy keveset olvasott, bár magyar nyelven is megjelent müvében Sztanyiszlavszkij /"A színész munkája" II. kötet/ a következőket irja a harmadik fejezetben,mely elméül "A test kifejezőképességének fejlesztése" meghatározást kapta: "Az olyan mozdulatokra és cselekvésekre, amelyek a lélek titkos rejtekhelyein születnek és a belső vonalon haladnak, egyaránt szüksége van az igazi drámai színésznek, a balettnek és egyéb színpadi művészetnek. Csakis az ilyen mozgások alkalmasak "az ember lelki életének művészi alakítására". Csakis a mozdulat belső átérzésén keresztül tanulhatjuk meg ennek megértését és megérzését." Ha eltekintünk a fordítás bizonyos nehézkességétől/"... belső vonalon haladnak •••« "... az ember lelki életének művészi alakítása.••"/ egy dolog kétségtelen, mégpedig az, hogy a nagy színészpedagógusrendező a színpadi művészet elsőrendű fontosságú tényezőjének, nagyjelentőségű eszközének tartotta a "belülről" indokolt,művészileg megformált mozdulatot és cselekvést. Saját fejtegetéseink során arról beszéltünk, hogy "szöveg" szó alatt a "szövegben is megfogalmazott drámai cselekményt" értjük, mely a színpadon azután "testet is kap". Ebben a fogalmazásban a színművészetnek azt az alapvető sajátosságát véljük kifejezni, hogy tudniillik ebben a művészetben a színészek teljes testi mivolta, "jelenlévő" teste jeleníti meg adrámái cselekményt. Ennek a jelenlévő testnek az élete, minden mozdulata, legkisebb rezdülése is döntő jelentőségű a tolmácsolt, közvetített drámai mü helyes, művészi színpadi megalkotásában.A színpad a mozgó színész játéktere, a színészé, akinek mozdulatai elevenen vésődnek a nézők szemébe, agyába.