Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

II. A MŰVÉSZI ÁLLÁSFOGLALÁS A HŐS KIVÁLASZTÁSÁBAN, A JELLEMEK ÁBRÁZOLÁSÁBAN ÉS A CSELEKMÉNY MEGOLDÁSÁBAN

vebben eshetik arról szó, hogy ezek a megjelölések maguk Is társadalmilag-történetileg változó tartalmat takartak és nem "örökérvényű definiciók" éppen ezért magukra az egyes, különböző korszakokban született-, alkotásokra alkalmazhatatlanok, tul szélesnek vagy tul szűknek bizonyulnak. Annál kevesebb sző esett azonban ezidő alatt a drámai "hős" kiválasztáséban rejlő művészi állásfoglalásról,amelyben benne értetődik az a magatartás, hogy a választott központi figura több az átlagembernél. Valaha származásban, eredetben, rangban, hatalomban, vagyonban, zsenialitásban volt több, később bátorságban, erkölcsi nagyságban, ma a szocialista drámairodaiemsan - tudatosságában, osztályöntudatában, áldozatvállalásóban, a jövőért folytatott, korántsem reménytelen, harcában, a proletariátus hatalmáért, a dolgozó népért, a népek szabadságáért, az egész világ békéjéért. És nem beszéltünk eleget azokról a színpadi alakokról, akik kevesebbek az átlagembereknél, alattuk maradnak, elmaradnak tőlük. Valaha hetvenkedő katonák, szereleméhes vénemberek, kikapós istenek,tökkelütött fickók voltak, ma - a szocialista színpadon - azok, akik elmaradnak, a tegnap lovagjai, a szemüktől nem látók, a babonák és politikai babonák rabjai, a hatalomvesztett tajtékozók, azok, akiknél a becsületes mindennapi ember Is többet ér, több náluk, hozzájuk képest hős, az uj élet hőse. ta talán nem mondták még el eléggé világosan, hogy a színpad semmitsem tud kezdeni azokkal a figurákkal, akik az átlagon belül maradnak, akikről szerzőjük sem alkotott véleményt, akik egyik cselekedetükkel a másiknak mondanak ellent, akikből tizenkettő egy tucat. Pista a műhelyből,Ödön az eszpresszóból a színpadra átemelve, szolgai módon lemásolva, riportszerüen odahajitva, a drámában, legyen az megdöbbentő kicsengésű vagy vidám, - fabatkát sem ér. Az a kis többlet, amellyel az Író álláatfoglal központi figurájának az átlagnál jobb vagy rosszabb volta mellett,döntő jelentőségű.Döntő jelentőségű elsősorban azért, mert az iró éppen ezekkel