Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

"Pogányoknak képek arany és ezüst, Emberi kezeknek müveikedeti, Szájok vagyon^ és nem szólnak, Szemek vagyon és nem látnak, Fülök vagyon és nem halinak, stb." A két fordítás olyan harci ének szövegét adja,melyeknek minden egyes sora az illusztráció céljául gúnyosan felhasznált szoborra, illetve bálványra valc rámutatással kisérh ,hogy a szája néma, hogy vak, hogy nem érez illatot, hogy kezét és lábát nem tudja mozgatni. Lényegében azonos szini jelenettel állunk szemben,mint a drámai beszédek kritikus pontjain. Hogy mennyire szinszerü volt ez a propaganda, azt egy másik, de evvel az énekkel a legszorosabban összefüggő dokumentum igazolja. Márkái Jakab, inquizitor már emmlitett pontjai között szerepel a következő:"Nem kell szobrokat imádnunk, ördög van bennük az emberek kigunyolására. Miért is ha szamarat kergetünk a tűzbe, megszökik, de a fafeszület megég

." A gunycs játék drámai akcióban nyilvánul meg előttünk: a tábortűzbe belekergetik a szamarat, de az átugorja, viszont a feszület, melyet rádobnak a tűzre, ottég. Ez az agitációs tárgy a szobor-bálvány, a feszület, olyan élő volt, hogy még Szkhárosi Horvát András is a reformáció Idején, több mint száz évvel a huszita felkelés után, szuette, rossz "tőkének" nevezi a feszületet, illetve Krisztus szobrát a "depositio crucis" szini szokásának leírásában és mint láttuk, gúnyos verseinek tárgya. Nem kétséges, hogy a fentemiitett képeket esetenkint éppúgy "előadták", mint ahogy a tárgyalt forradalmi kantilénát mutogatással kisérték. Az a kép például, melyen a pápának az ördögök ministráltak, szinte kínálja a megoldást, hogy végül is a mise végeztével az ördögök vigyék el. A Jénai-kóde

x egyik képén a pénzváltók asztalát Jézus felforgatja, őket pedig korbáccsal kergeti. Kitűnő alkalom ez a megjelenítésre. És valóban a magyar folklorban egész sereg - 88 -