Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)
lÄtti évtized kétségbeesett hangulatában, amikor az Éberség a Tunyaságot "a halál versenytársáénak nevezi és oly kétségbeesetten rázza, ébreszti, veri fel, mint ahogyan a szövegben olvassuk, a derűs játékba nem kevés üröm vegyül. A darab egyébként korántsem egyszerű moralizáló farsangi játék. A dialógus alaphelyzetét a szerző Pier Paolo Vergerlónak, a Magyarországra szakadt hires olasz humanistának bolognai deák-szinjátékából, a Paulusból meritette. A bolognai ? ^k, Paulus is a Tunyaság mintaképe volt, mignem a szent elhatározásra jut, hogy ezentúl éberen fog virrasztani és a dicsőségre törekszik, amin ravasz szolgája csak nevet. Ez a vigjáték ugy kezdődik, hogy a szolga evéshez térit, majd Paulust ébresztgeti álmából. Paulus evésre ébred, a Tunyaság is enni és inni kér. Mindketten álmot láttak: a bolognai deák eredményesen doktorált, jó feleséget talált s már-már ünnepelt polgár lett, amikor felébresztették, a Tunyaság álmában pompás lakomához fogott volna, de az ő álmában is asszony jelent meg, aki tüstént nekilátott eldöngetni őt. így ment át az álom az ébrenlétbe. Amig azonban Vergerio müvének stilusát inkább a csiszolt, müveit Terentius modorában tartotta, a budai iskolamester a Tunyaság rajzában a római vigjáték erőteljes plebejus alkotójára,Plautusra támaszkodik. A darab humanista vonásait nem csupán a klasszicizáló kifejezések teremtik meg, hanem magának a moralitásnak végső célkitűzése is humanista, és iskolához illő: az állattá süllyedt emberrel szemben a szellem virrasztását hirdeti. A Tunyaság alakja, ahogy a budai szindarabiró létrehozza, szoros rokonságot tart Erasmus két hamis istenével, az Ivással /Komos/ és az Alvással /Hypnos/, akik a Balgaság instennőjét kisérik. Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a népies színjátszás, sőt a humanlsmustól megérintett moralitás milyen krl tikai elemeket mutat fel, mennyire bátran csúfolódik. Pedig ez messze távoláll a paródiának azon fokától, mely a nép nagyarányú fegyveres felkeléseiben, vagy pedig a deákszin- 86-