Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

ban létező keresztfa felé. VI. strófánál keze lehanyatlik és ugyanekkor dallam-változás következik be, tekintetét az égre emeli. Hont Ferenc szerint itt a dallamváltozás nem a játékirány megváltozását jelzi,hanem a hirtelen mozgásváltozást kiséri. A IX. éti a helyét tévesztett VII. strófa éneklésekor Mária lehajtja fejét kissé ferdén, s kezét mellén keresztbe helyezi. A X. strófában ugy fordul Fiához, hogy mindkét karját feléje forditja. A Zsidókhoz szóló könyörgést a XI.XII. versszakban ugy kiséri gesztussal, hogy térdre esik vagy széttárja karját,végül teljesen földreroskad. A dallam- és játékiránynak a drámai gesztusokkal egybehangolt folyamata, az izgatott monológ drámai feszültsége és költői szépsége kerek, művészi egységgé teszi ezt a drámai laudát. Mindaz,amit elmondottunk a devociós játékoktól, itt kifejezésre jut. Expoziciója lélektani jellegű, a dráma kifejtése az Anya és a Fiu kölcsönkapcsolatán épül fel, nem hiányzik e rövid szövegből a bánat és a csüggedés,s a szélsőséges drámai kitörések váltakozása, a flagellánsok fájdalom-keresése, s a szenvedésben való gyönyörködés esztetikai képei. A szerző mintegy párhuzamosan, váltakozva ábrázol: a heves fájdalom, nagy kontrasztokat adó első jelenete után, elégikus, tűnődő második jelenet következik, melynek során újból végighalad a történteken, végül pedig ujabb kitöréssel zárul az ének: az Anya együtt akar meghalni Fiával. Ami az előadást illeti, az többféleképpen történhetett: történhetett ugy, hogy az énekes játszotta meg a drámát, de olyképpen is, hogy a kórus, az ájtatosságon résztvevők éneklése mellett valaki pantomimikusan mutatta be az Anya drámáját, vagy pedig ezt pótlandó mindössze egy kép alatt énekelték el, mely kép a keresztfa alatt álló Máriát ábrázolta. Az újfajta drámai költészethez kapcsolódik a Königsbe

rg! Töredé

k két részlete is,melyeknek szöveglejegyzése a XIV. század közepén történt, de szövegük régebbi. Az első - 52 -