Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

gyűjteményei. Különben a középkori drámák szövegkönyvei az esetek nagy részében nincsenek rendezői utasitásokkal ellátva, mert egyformán szánták a kéziratokat olvasásra és előadásra. A középkorban - és ezt hangsúlyozni kell - sok mindent előadtak, amit ma már nem tartanánk szinrevihetőnek. így pl. olyan hosszadalmas, allegorikus vitákat, moralitásokat, melyek messzeesnek a dráma modern fogalmától. Fokozottan áll ez azokra a certamenekre, versengésekre, vetélkedésekre, melyek valóban drámai küzdelem képét nyújtják, mint a test és lélek, élet és halál vitái, a kárhozott lélekért folyó harc vagy a haláltánc.A népies farsangi vetélkedések és viadalok szini megjelenítése pedig nemcsupán kézenfekvő, de adataink is vannak rá. Egyetlen meglévő sziniapunkhoz, a Bártfai-szinla

p-hoz nem tartozik szöveg.Ilyenszerü dokumentumokra persze a jelzett időszakban ritkán számithatunk. De közvetett bizonyítékokkal csaknem minden esetben igazolható, hogy az adott drámai szöveg célja szinrevitel-e vagy nem. Az 1501-i Sibylla- játék, a török császár hatalmának pusztulásáról szóló élőkép természetesen éppen előadása alapján vehető számba. Az ének Vízkeresztr

e cimü bábtáncoltató ének lényegéhez tartozik az előadás, stb. Különösen a humanista jellegű irott szövegekben látjuk majd a szini utalások világos nyomait. A középkori vallásos színjáték uj műfajai Magyar

or az ágon Drámai lauda és szekvenci

a. A régi liturgikus színjáték a későközépkor századaiban is megmaradt,azonban a XIII. század vége felé és a XIV. század folyamán egy uj vallásos drámai forma jelenik meg, a Lauda. Ennek magyar emléke egy "Planetus

n, vagyis "Mária-siralom", melyet irodalmunk Ó-mapyar-Mária-siralo

m néven ismer. Az az uj műfaj, szemben a liturgikus színjátékokkal, bár ugyanugy szegény cselekményben mint amaz, roppant emberi és érzelmi gazdagságot hoz.Ez - 50 -